Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 33 57 Kossuth kényszerű távozásáról a Pesti Hírlaptól, lásd diktálás útján írt levelét Deákhoz a szövegben említett keltezéssel. A levelet közöltük, Vörösmarty Mihály: Deák Ferencz című epigrammája a történeti vizsgálatok tükrében című elemző tanulmányunkban. Valóság. 1990. 12. sz. 95-97. Ebben megjelöltük a levél eredeti forráshelyét. 58 Kossuth egyleti szervező tevékenységéről, főként a védegyleti mozgalom megszervezéséről, lásd elsősorban: Kosáiy Domokos, Kossuth és a Védegylet. A magyar nacionalizmus történetéhez című munkáját. Budapest, 1942. Blackwell megjegyzéséről: Horváth Jenő, Blackwell András József angol ügynök Magyarországi küldetése. 1843-1848. Budapesti Szemle. 1929. 121. sz. 407-408. 59 Deák 1844. évi, Kehidáról szeptember 9-én kelt levelét szintén közöltük a Valóság-ban megjelent s említett tanulmányunkban a 99-100. lapokon, ezúttal is megjelölve a levél eredeti forráshelyét. 60 A november 21-én kelt, Kossuth címére írt Deák-levelet, már közölte — jelentéktelen pontatlanságokkal — a Váczy János-féle kötet: Levelek, id. m. 121-137. 61 Deák megyei tevékenységéről, illetve a szentgróti beszédéről lásd: Ferenczi sokszor idézett biográfiáját, l.k. 428. A gazdasági szempontú érvelésére a Védegyle mellett, lásd: Kónyi id. m. l.k. 536-540. 62 Kijelentését, hogy több ellenzéki is a kormányhoz pártolt, idézi: Hóman Bálint és Szekfű Gyula, Magyar Történet. V. k. Budapest, 1936. 384. 63 Az 1845. november 24-én kelt Kossuth címére írt levelét az ellenzéki program dolgában, lásd: Levelek, id.m. 163-168. Deák hasonló szellemben válaszolt Batthyány Lajosnak is. Erről, többek között, Ferenczi, id. m. 2.k. 20-23. 64 Az Ellenzéki Nyilatkozat szövegtervezeteiről és az ezekkel kapcsolatos értekezletekről, a róluk szóló titkosrendőri jelentésekkel, nagy anyagot közöl Barta István, Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen című forrásgyűjteményében (KLÖM. ll.k.) Budapest, 1951. A szövegtervezetek és változatai, valamint a Deák által végső formában elkészített szöveg — többek között — itt is olvasható. Lásd főleg a 116-157. lapokat. Kossuth örökváltságtervezetéről, lásd: Varga János, Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. Századok. 1982. 6.sz. 65 Deák külföldre utazását megemlíti Ferenczi, id.m. 2.k. 66-68. 66 Tóth Lőrincz Deákról írott egykorú életrajzában említi a „neptuni" alkatot. Neptunus ugyanis a rómaiaknál a tenger s általában a vizek védelmezőjének istene, a haragos hullámok lecsendesftője. Átvitt értelemben: az ellentétes politikai erők nagy kockázattal járó összecsapásának elhárítására irányuló politikai magatartást jelent. Magyar szónokok és státuszférfiak. Politikai jellemrajzok. Kiadja Csengery Antal, Pesten. 1881. 37-44. Ugyanerről: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1893. 2.k. 674. 67 A kül- és belpolitikai veszélyekről szóló véleményét a március 28-án, Pestről keltezett s sógorához írott levelében olvashatjuk. Lásd: Kónyi, i.d.m 2.k. 29. 68 A március 30-án a kerületi ülésen mondottakat lásd: Kónyi i.d.m. 2.k. 35-36. 68 Az igazságügy-minisztérium megszervezéséről és az egyes osztályok vezetőiről, lásd: Sarlós Béla Deák és Vukovics. Két igazságügy-miniszter. Értekezések-59. sz. Budapest, 1970. Szerk. Spira György 11-77. 70 A törvényalkotás terén végzett első teendőiről ugyanebből a munkából kapunk tájékoztatást. A dolgozatban csak jelzett bel- és külpolitikai kérdésekről, lásd: Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Budapest, 1957. Diószegi István: A magyar forradalom nemzetközi helye. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. Budapest, 1976. 113-120. Értekezések- 77.sz. Ugyanerről: Ferenczi, id. m. 2.k. 143. 71 A jelzett parasztmegmozdulásokra: Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. In: Forradalom és szabadságharc. Budapest, 1948. 204-262. Tőle, mint összeállító: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Budapest, 1951. A jobbágyfelszabadítás korszerű feldolgozására nagymennyiségű anyagot mutat be: Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban című monográfiájában. Budapest, 1971. 72 Deák június 15-i, Pestről keltezett levelére lásd: Kónyi, id. m. 2.k. 51-57. 73 Vívódásaira és politikai állásfoglalásáról a jelzett időszakban: Wlassics Gyula: Deák Ferenc című, liberális felfogású munkáját. Budapest, 1923. Ebben — Ferenczivel egyezően — azt íija, hogy Deák azért nem állt Kossuth politikájának útjába, mert ez teljes jogfeladást, a 48-as alkotmány eltörlését vonta volna maga után. Lásd: 145. A kormány tagjai között meglévő nézetkülönbségekről — többek között — maga Batthyány is beszél. Erről: Károlyi Árpád: Németújvári Gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre. Budapest, l.k. 170. Ugyanerről a kortárs Horváth Mihály is megemlékezik, Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben című művében. Pest, 1871. l.k. 289. és következő oldalak. Deákról Károlyi Árpád azt írja, hogy egyfelől ragaszkodott a forradalom vívmányaihoz, másfelől úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a kivívott jogokat összhangba kell hozni a dinasztia érdekeivel. Id. m. 195.
