Századok – 1993
Történeti irodalom - Weilguni; Werner: Österreichisch–Jugoslawische Kulturbeziehungen 1945–1989 (Ism.: Niederhauser Emil) II/363
362 TÖRTÉNETI IRODALOM 363 WERNER WEILGUN1 ÖSTERREICHISCH-JUGOSLAWISCHE KULTURBEZIEHUNGEN 1945-1989. (Schriftenreihe des Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts 17.) Verlan für Geschichte und Politik - R. Oldenbourg. Wien-München, 1990, 127 L OSZTRÁK-JUGOSZLÁV KULTURÁLIS KAPCSOLATOK 1945-1989. A kötet az Österreichisches Ost- und Südosteuropa-Institut művelődési és kultúrpolitikával foglalkozó osztályán készült, nyolc fejezetben, sok alfejezettel tárgyalja témáját. A szerző 1987-ben már készen volt anyagával, csak itt-ott egészítette ki, személyes beszélgetéseket is folytatott. Bevezetőben a kulturális kapcsolatok mibenlétét tárgyalja, úgy látja, akár központosítottan kezelik, mint a franciák, akár félhivatalosan, mint az angolok, vagy megosztva, mint a nyugatnémetek, a külpolitika dominál. A szerző beszámol az (olykor változó) hatóságokról, amelyek a két országban a kapcsolatokat ellátják. Gyakorlatilag csak a magas kultúra terén szövődő kapcsolatokat tárgyalja. Ezeket mindkét fél a maga image-ának a kialakítására kívánja felhasználni. Az állami kapcsolatok 1945 után nehezen indultak. 1946-ban létrejött egy osztrák-jugoszláv társaság, az osztrák kommunisták a Titóval történt szakítás után feloszlatását javasolták. Kulturális egyezmény kötésére, jugoszláv sürgetésre, csak 1972-ben került sor, ez is keretegyezmény volt, amelyet négy ízben (1974, 1977, 1980, 1987) konkretizáltak. A tárgyalások olykor azért is húzódtak el, mert a helynevek írásában nem tudtak megegyezni. (Hadd jegyezzük meg, Weilguni a hivatalos elnevezéseket használja, tehát Zagreb vagy Ljubljana, de Belgrád ebben az alakban marad.) Az egyezmények értelmében lektorcserékre került sor, posztgraduális ösztöndíjakat adtak (Ausztria évi hármat). A klagenfurti egyetemnek a ljubljanaival vannak kapcsolatai, Innsbrucknak Szarajevóval, a stájerországiaknak a horvátokkal. A bécsi egyetemnek nincs intézményesített kapcsolata. Egyezmények születtek az érettségi és az egyetemi tanulmányok kölcsönös elfogadásáról (1974-76, ill. 1979/80). Külön probléma a vendégmunkások oktatása, az iskolán kívül anyanyelvi oktatást is kapnak (Bécsben pl. nyolcan magyarul!) 1985/86-ban új kiadásban megjelent egy „Hazám" c. Jugoszláviát ismertető kiadvány öt nyelven, magyarul is (az ötnyelvűség a köteten belül értendő persze). A felnőttoktatásban 1975/76-ban 1000 fő vett részt, 1982/83-ban már 6500. 1962 óta működött Zágrábban egy osztrák könyvtár, ez 1976-ban kultúrintézetté alakult, és azóta jugoszláv működik Bécsben. A tartományok szintjén első helyen említi a szerző a „Mogersdorf ' néven nálunk is jól ismert évenkénti szimpóziumokat, ezeknek olasz és magyar résztvevőik is vannak. 1973-ban Burgenland az ottani horvátokra való tekintettel kötött hivatalos egyezményt Horvátországgal, egyébként a kapcsolatokat nem szabályozzák ilyen egyezmények. Karintia szlovén kapcsolatait hosszú időre megrontotta, hogy 1972-ben soviniszta elemek leszedték a kétnyelvű helységtáblákat. A tartomány 1983-ban Újvidékkel kötött kulturális egyezményt. Kölcsönös vendégszereplések jelentik a kapcsolat fő formáját. 1978 óta fejlődik az Alpok-Adria együttműködés, Vas és Győr-Sopron ebben megfigyelőként vesz részt. A szerbek ellenzik, mert a Monarchia feltámasztására irányuló kísérletet látnak benne. Az ausztriai délszláv kisebbségek közül a burgenlandi horvátok egyesületei tartanak fenn kapcsolatokat. A horvátok közeledését akadályozza, hogy ragaszkodnak nyelvjárásukhoz, ezzel egyre inkább elkülönülnek Horvátországtól. A szlovének először egy szlovén kultúregyesületet hoztak létre, azután alakult egy keresztény egyesület is, amely fenntartásait hangsúlyozza a kommunista Jugoszláviával szemben. 1975-ben Klagenfurtban a szlovének Szlovén Tudományos Intézetet hoztak létre. Egyébként 1852 (!) óta működik egy szlovén kiadó, ennek kiadványait Szlovéniában is terjesztik. Az egyéni kapcsolatok során írók, művészek kapcsolatai szerepelnek, az 1946 óta létező osztrákjugoszláv társaság nemigen működik, többszörös kísérletezés ellenére. Élénkek a kölcsönös utazási kapcsolatok is. Több jugoszláv író kapott osztrák állami díjat, így Miroslav Krleia pl. 1968-ban Herder-díjat, 1977-ben Állami Díjat. A tudományos kapcsolatokban, különösen a társadalomtudományokban, az akadémiák játszanak szervező szerepet. Sok történész találkozóra került már sor, ebben különösen az Ost- und Südosteuropa-Institut jeleskedik, egyéni meghívásokkal is. A természettudományok egyes ágaiban is vannak közös kutatások. Műszaki téren inkább a gazdaságban azonnal hasznosítható eredmények terén van együttműködés, az alacsonyabb jugoszláviai színvonal miatt az osztrák fél ebben nem különösképpen érdekelt. Külön, viszonylag hosszú fejezetben foglalkozik a szervező a levéltárak kérdésével. Itt visszanyúlt az első világháború utáni helyzethez is. Jugoszlávia a rá vonatkozó levéltári állagok átadását követelte,
