Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 29 ban. Azt, hogy e lehetőségekkel miként fognak élni, csak a történelmi jövendő dönthette el. Epilógus Deák, aki visszautasított minden, az uralkodó által felkínált hivatalos tisztséget, kitüntetést, ajándékot — legfeljebb egy keret nélküli képet volt hajlandó elfogadni, amely az uralkodópárt ábrázolta — fokozatosan visszavonult a közélettől. Politikai művét befejezettnek tekintette; többet, jobbat nem tudott elérni, mint a félig megalkotott polgári alkotmányosságot. Visszahúzódásának részben politikai, de azért egészségi okai is voltak. 1872 nyarának egyik napján estefelé elvesztette eszméletét és összeesett. Régi szívbaja, érrendszeri betegsége, asztmája egyre súlyosbodott. Orvosa — Kovács Sebestyén Endre, a híres sebészorvos — eltiltotta a parlamenti működéstől és ezt a tilalmat Deák néhány hónapig be is tartotta. Ám 1873-ban, midőn jobban lett, még résztvett a parlamenti munkában. Utolsó nagy beszédét — csendes, fáradt, akadozó hangon —június 28-án tartotta az állam és az egyház szétválasztása tárgyában. Ennek vezérlő gondolata az volt, mint befejező mondatai is tanúsítják, hogy „én minden nemét a vallási háborúnak a lehetőségig óhajtom kikerülni. Ha a vallási háború fanatizmusból ered és fanatizmussal vitetik, káros, veszélyes. De az oly vallási háború — mert nemcsak fegyverekkel lehet háborút viselni, igen gonoszak azok is, melyek tollal és tanácskozási termekben vitetnek...hit, vallási buzgóság nélkül, magánérdek — és politikai célokból...még veszélyesebb s e mellett utálatos is".90 November 12-én újabb szédülési roham és szívgörcs fogta el: ismét összeesett. Mivel a gondos orvosi kezelés ellenére állapota ettől kezdve folyvást romlott, gyámleánya — Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona — 1875 vége felé magához költöztette az Egyetem tér egykori 2. számú ház első emeleti lakásába. 1875. június 16-i keltezéssel maga Deák íratta a következő jellemző sorokat egészségi állapotáról egy távoli rokonának. „Én közel két éve már súlyosan szenvedek ... egészségem nem javul, sőt folyvást hanyatlik. Menni nem tudok, ha nem vezetnek; ülésből, fektemből erős segítség nélkül fölkelni nem vagyok képes, sőt a lefekvéskor is másnak kell engem ágyba segíteni. Étvágyam, álmom semmi; lábaim és hasam daganatja növekszik." Azután hozzáteszi az ő szokott önvigasztaló tulajdonságával: „de mit zúgolódom, - 72 év szép kor, melyen túl ép, egészséges ember is méltán számolhat egészsége végromlására; aki pedig beteg is, az ne követeljen sokat, megiQodni bizonyosan nem fog... Sajátkezűleg nem tudtam írni, mert betegségem folytán kezeim időnként annyira reszketnek, hogy a tollat alig bírom fogni, amint e levelem aláírásából látod." Valóban: a levél női kéztől származott, valószínűleg valamelyik Nedeczky kisasszonyé lehetett, csak az aláírás mutatta Deák reszkető keze vonását.9 1 A Kecskeméti utcára tekintő lakrészben a gondos kezek nyomán berendezett két szoba biztosította a halálosan beteg ember kényelmét. A nappaliban Deák jóformán éjjel-nappal egy nagy öblös támlásszék foglya volt. Fájó és kisebesedett lábai (feltehetősen érszűkület miatt) nem bírták vinni elnehezült testét. Ez a kényelmes támlásszék ölelte körül fájó tagjait és a fejrészen alkalmazott hengervánkosok nyújtottak — egy-egy órácskára — pihenést lehanyatlott, elgyötört fejének. E szék mellett egy kisebb és egy nagyobb asztal állt. Az
