Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 305 folytatja most Révész László a kiemelkedően gazdag karosi temetők anyagának bevonásával. Szabó J. Győző egy Duna-Tisza közi műhelyt kísérelt meg elkülöníteni, Bálint Cs. pedig a csüngős veretek típusainak elterjedésében vélt csoportokat felismerni. E kutatások mögött ugyan gyakran az etnikai-törzsi különbség kimutatása volt a fő cél, de valószínűbb, hogy műhelyek vásárlókörzetei fognak kirajzolódni. Itt említjük meg, hogy rovásírásunk kutatásában egy-egy tamga szerű jel, és számos feltámasztási kísérlet után sikerült egy több jelből álló feliratot is találni. Idegen eredetű tárgyak, kereskedelem, helyi lakosság Amikor Szőke Béla a magyar köznép hagyatékát meghatározta, utalt ugyan egyes tárgyak idegen eredetére, de összességében kereskedelmi árunak tartotta őket, a 10. századi szláv lakosság pedig láthatatlanná vált. A megoldás kulcsát a magyarság megtelepülési határzónájában levő temetők rejtik, vagy a sziget-szerű kis települési tömbök felfedezése. A szlovákiai temetők, pl. a csekeji vagy tornóci sok támpontot adhatnak mindehhez, de velük e helyen nem foglalkozhatunk. A magyarországi lehetőségeket talán olyan temetők kínálják, mint a halimbai, ahol telepített délszláv népesség mutatható ki. Más vonatkozásban az idegen eredetű tárgyak a kereskedelem bizonyítékai is. László Gy. a kétélű kardok elterjedését kereskedelmi utak meghatározására használta fel, Kürti Béla pedig a megtelepedés lelőhelyeiből következtetett nagy útvonalakra. Bálint Gs. inkább a kereskedelem, ill. a behozott áruk irányát jelölte meg, de inkább csak az észak felől beáramló egy-két tárgytípus és a bizánci kereskedelem kérdései foglalkoztatták, abban is inkább a textilek, selymek beszerzése. Fodor I. a normann kapcsolatokat foglalta össze. E sorok szerzője kísérletet tett a bizánci és balkáni eredetű tárgyak összegyűjtésére, és arra a megállapításra jutott, hogy a 10. században a kereskedelem főleg a Tisza mentén bonyolódott, all. században azonban szélesebb körben terjedtek el a déli importtárgyak. A belső kereskedelem útvonalai bizonytalanok, de az ötvösműhelyek termékei nyilván a belkereskedelem révén terjedtek el országszerte. Kettős honfoglalás Az elmélet kialakulása HMNÉ-re vezethető vissza, és alapjai a negyvenes évek felfogásában gyökereznek. Amikor a köznépi temetőket még szlávnak tartották, a magyar lovassírok és az avar temetők akkori lelőhelyei alapján végzett térképezés együttesen sem fedték a Kniezsa István által magyar helynevek alapján megrajzolt magyar települési tömböt. Úgy tűnt azonban, hogy ahol Árpád magyarjai hiányoznak, a helynevek ott is magyarok. Ebből adódott a következtetés, hogy az avarok megérték tömegesen a magyar honfoglalást, tömbjeik pedig kiegészítik egymást. Ha pedig ez így van, akkor a késői avaroknak is magyaroknak kell lenniök. A kettős honfoglalás elméletét először 1970-ben fogalmazta meg László Gyula, azóta pedig ezen elmélet figyelembevételével kísérli meg honfoglaláskori régészetünk kérdéseit megválaszolni. Nem tudott egyezni a felvetéssel Bóna I., Fodor I. és a régészek zöme hallgatólagosan, de ellene foglalt állást. Újabban Bálint Cs. foglalta össze az elmélet