Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 301 központok alakultak az egykori temető helyén (Zemplén, Szabolcs mellett a rakamazi sír, Hevesben rozettás lószerszámos sír, ugyanígy Artándon a későbbi egyházi birtokon stb.). A nemzetségi hagyományokat őrző, és a 10. század elején induló, néha all. század végéig használatban maradó temetők alapján lehet a nemzetségek, ill. a temetőkben nyugvó nemzetségi alcsoportok jellegzetességeit meghatározni. Egyúttal ezért nem lehet ezeket a temetőket beszorítani egy-egy társadalmi rétegbe, hiszen közöttük vannak a közösség vezetői is, legyenek azok a vezető- vagy a középréteghez tartozók is. A homogén, szegényes köznépi temetők zöme már a települések második rétegéhez, a királyi-fejedelmi hatalom által létrehozott közösségekhez tartozik, és a 10. század végén alakult. (Győr-Pósdomb, Tiszaluc, Majs, a korábbiak közül Halimba). Nem történt viszont meg a leggazdagabb férfi temetkezések alapján a nemzetségfők jellemzése (Rakamaz, Zemplén, Geszteréd). A 10. századi társadalomnak is a család volt a legkisebb egysége. Míg László Gy. kizárólag a nagycsalád léte mellett maradt, Bartha és Erdélyi elméleti meggondolásokból ún. családközösségekre helyezte a hangsúlyt. Dienes viszont sorozatosan feltárt kiscsaládi temetői alapján gondolt a nagycsaládi rendszer korlátozottabb elterjedésére. E nézeten volt Fodor I. is. Dienes arra az állásponrta jutott, hogy egyes temetőkben nem lehet kimutatni a három nemzedéket, amely együtt élt és temetkezett. A nagyobb temetők közül a sárbogárdiról mutatta ki Éry Kinga, hogy négy kiscsalád temetkezésének tekinthető. Az újabb feltárások közül a pusztaszentlászlói temetőben is kiscsaládok sírcsoportjait figyelték meg. Bakay K. az Ipoly menti temetők szerológiai vizsgálata alapján még a sírsorok családi összetartozásában is kételkedik. Inkább hihető számára férj és feleség egymástól 25 méterre való eltemetése! Mások a sírsorok összetartozását nem vonták kétségbe (pl. Kálón Szabó J. Győző). Magam a nagycsalád, a szociológiában és angol etnológiában elterjedtebb néven összetett család általános elterjedtségét vallom. Erre munkaszervezetileg volt szükség, tehát lehetőség szerint újjászerveződött, ha szükség volt rá. Dienes előkelőinek volt elég szolgájuk, nekik elegendő volt a kiscsaládi közösség is. A középrétegnél már szükség volt rá, mint ezt a bezdédi, bashalmi, kenézlői temetők bizonyítják. A köznép pedig esetenként másfajta közösségeket hozott létre, amit a várfalvai temető csoportjai, és más temetők sírsorai bizonyítanak. További vizsgálatot igényel, mennyire volt általános a háromnemzedékes nagycsalád és egyáltalán milyen összetett családi formák léteztek egyidejűleg. Bakay esete azt példázza, hogy a természettudományos vizsgálatoknak is bőven vannak hibalehetőségei. Temetkezési szokások, hitvilág, művészet A három téma szorosan összetartozik, mert a temetkezési szokásokból következtethetünk a hitvilágra, de ugyanakkor az ábrázolások is gyakran hitvilági elemekre utalnak, tehát a művészet is csak az előző két téma mellett tárgyalható. László Gyula munkássága jelölte ki itt is mindannyiunk útját. A temetkezési szokások terén Szabó J. Győző megfigyelései számottevőek. A temetőt kerítő árkokat tulajdonképpen az általa feltárt káli temető ismeretében keressük. Tanulságosak azok a megfigyelései is melyeket a temetőkapuk és egyes sírok elhelyezése kapcsán tett. Arra is ő hívta fel a figyelmet, hogy a temető domborzati viszonyai is hatással