Századok – 1993

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239

A LEVANTE-TÖRTÉNETÍRÁS 1879-1918 KÖZÖTT 259 években még Vásárhelyi Pál munkásságával és az Al-Duna-szabályozás történetével foglalkozott, de figyelme később már a magyar tengerpart felé terelődött és 1910 óta az Adria Egyesület elnökeként tevékenykedett.10 1 Az egyesület égisze alatt indult meg a Magyar Adria Könyvtár című sorozat, amelynek egyes füzeteit jeles geográfu­sok (Cholnoky Jenő, Prinz Gyula) és neves történészek írták. Köztük a kolozsvári professzor Márki Sándor, aki — már a világháború kitörése és Olaszországnak az antant oldalán való hadbalépése (1915. május) után — Magyar uralom az Adrián címmel írt történelmi tanulmányt a sorozatba, s Nagy Lajos és a velencei dogé vi­szonyáról szólva így fakadt ki: „íme, a hatodfélszázados olasz féltékenység példája, mely a középső Duna urait nem akarja tűrni sem az Adriánál, sem az Egei-tenger­nél!"102 Az Adria Könyvtárban jelent meg ezután Márki Sándor egy másik dolgozata is, II. Rákóczi Ferenc adriai terveiről,103 és Szabó László értekezése a dalmát váro­sok életéről a középkorban.10 4 S ehhez a sorozathoz kapcsolódott, már a világháború utolsó évében, Domanovszky Sándor fentebb említett tanulmánya is, amely fontos helyet foglal el a Levante-kereskedelem hazai szakirodalmában.105 „A világháború fölvetette új gondolatok és szempontok között a központi ha­talmaknál a legnagyobb népszerűségre a Naumann könyvében kifejtett Közép-Eu­rópa gondolata jutott" - kezdte írását a budapesti egyetem professzora. A keresz­tényszociális eszmei indíttatású német lelkész-politikus, Friedrich Naumann Mittel­europa című könyvére utalt, amely 1915 októberében, a központi hatalmak háborús sikerei, Bulgária hadbalépése idején látott napvilágot Berlinben, néhány hónap múl­va már magyar fordításban is megjelent, s évekig foglalkoztatta a közvéleményt és a kormányszerveket. Naumann ugyanis nagyszabású tervet vázolt fel könyvében. Azt javasolta, hogy a világháborúban együtt harcoló központi hatalmak, elsősorban Né­metország és az Osztrák-Magyar Monarchia, a háború befejezése után, gazdaságilag és politikailag tömörüljenek egy olyan, demokratikus berendezkedésű közép-európai államszövetségbe, amely más, elsősorban balkáni országok csatlakozásával képes lesz negyedik világhatalomként fellépni Anglia, Oroszország és az Egyesült Államok mel­lett, és szárazföldi úton kapcsolatot teremteni Afrikával, Perzsiával és Indiával.106 Az osztrák és magyar uralkodó körök — bár általában a Németországgal való szoros együttműködés hívei voltak — a Bagdad-vasút kiépítését is magába foglaló Mitteleuropa-tervet, önálló gazdasági és hatalmi érdekeiket szem előtt tartva, nagy­részt ellenérzéssel fogadták. A polgári radikálisok és a szociáldemokraták viszont eleinte nem annyira imperialista Grossdeutschland-törekvéseket, mint inkább demokra­tikus és békés fejlődési lehetőségeket tulajdonítottak a közép-európai integráció gon­dolatának; így egy ideig többen támogatták, mint ahányan ellenezték.107 A koncep­ciót részletes vitatásnak-elemzésnek vetették alá — egyesek nemcsak jelenkori vo­natkozásaiban, hanem történelmi szempontból is. Ez késztette a szociáldemokráciá­hoz csatlakozott fiatal irodalomtanárt, Czóbel Ernőt arra, hogy 1916-ban — két évvel Domanovszky értekezésének megjelenése előtt — a Társadalomtudományi Társaság Közép-Európa vitájához kapcsolódva,10 8 kifejezetten történetileg közelítsen a témá­hoz. Tanulmányában a napóleoni korszakhoz, a világkereskedelemnek a korabelihez bizonyos fokig hasonló 19. század eleji kényszerállapotához nyúlt vissza, és éppen Berzeviczy Gergely kereskedelempolitikai javaslataiban ismerte fel a Mitteleuropa-tö-

Next

/
Thumbnails
Contents