Századok – 1993

Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3

22 SÁNDOR PÁL 3. Deák Ferenc politikai pályája ive (1848-1867) Az eddig előadottakból láttuk: a középbirtokos nemesség liberalizmusát egyéni módon képviselő Deák, sem politikai gondolkodásában, sem cselekvésében nem volt forradalmi alkat. A béke és a rend híve volt s ahol ez megszűnt, ő nehezen találta meg helyét.66

Ezért okozott számára oly mély válságot az európai forradalmi áramlat nyomán kitört pesti forradalom. Batthyány Lajos gróf, mint az új felelős kormány dezignált elnöke, megkezdve kormányalakítási tárgyalásait (március 17-én) ragaszkodott személyéhez; nélküle nem akart kormányt alakítani. A még korántsem egészséges Deák pedig elég borúlátóan ítélte meg mind a külhatalmi, mind a belpolitikai erőviszonyokat a forradalom győzelme szempontjából. Attól tartott, hogy vagy az „oroszok nyomnak el bennünket vagy ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia" s minden pillanatot, amely a 48-as forradalom nyomán kialakult „bizonytalanénak ítélt. A forradalmi lelkesedés távol állt tőle, annál jobban féltette a nemzet jövőjét. Úgy vélte, hogy három irányból is veszélyek leselkednek a hazára a forradalmi újjászületésnek már a kezdeti napjaitól is.67

Mégis elvállalta az igazságügyi-miniszteri tárcát a nagy ügy érdekében. Most is igyekezett — támogatva a 48-as vívmányokat — széles politikai egységet kovácsolni az eddig kivívott eredmények védelmében. A március 30-ai kerületi ülésen így beszélt: „csak kezet fogva érhetünk célt" és „kerüljünk mindent, mi szakadást okozhat; most egyek vagyunk s párt közöttünk nincs..."68 Valóban! Deák legyűrve súlyos — nem is egészen alaptalan — aggodalmait, amelyek mint lehetséges történelmi tendenciák az általa jelzett veszélyforrásokból táplálkoztak, hozzálátott minisztériumának megszervezéséhez. Munkatársai a liberális ellenzék jeles emberei voltak. Államtitkára Ghyczy Kálmán, a büntetőtörvénykezési és az úrbéri osztály vezetője Bónis Sámuel, a törvénykezési osztályé a radikális Nagy Károly lett, ki 1849 tavaszán a jobbágyfelszabadítás radikális továbbfejlesztésén munkálkodott. A törvényelőkészítő osztály vezetését a centralista Szalay Lászlóra, a modern polgári kodifikáció elóharcosára, az elnöki hivatali teendők ellátását titkárára, Tóth Lőrincre, a politikai bíráskodási osztály vezetését pedig Dubraviczky Simonra bízta 6

9 A törvényalkotás terén első teendője az április 29-én megjelent ideiglenes rendelete volt a sajtóvétségek iránti esküdtszékek működéséről. Ez volt az első polgári jellegű perrendtartás s egyben bírósági szervezeti törvény Magyarországon. Alapját saját, korábbi koncepciója képezte. Május utolsó hetében már országszerte megalakultak az esküdtszékek. Mivel látta, hogy a forradalmi események sodrában egyelőre sem új büntető, sem új polgári törvénykönyv nem készülhet el az országgyűlés számára, csupán előkészületeket tett a büntetőtörvénykönyv kidolgozása ügyében. Addig is elrendelte Pest börtöneinek javítását, amíg országosan is célszerű intézkedéseket tehet. A királyi táblán külön úrbéri osztályt létesített, melynek feladata volt, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetésével felvilágosítsa a paraszttömegeket, miként kell az 1848. év; IX. tc.-t a gyakorlatban értelmezni.70

Tavasztól ugyanis jelentkeztek már az első paraszti elégedetlenség jelei, mivel elsősorban az úrbériségen kívüli, kü-