Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
256 PACH ZSIGMOND PÁL Moldva a levantei kereskedelemben.8 8 Vizsgálódásának eredményeit pedig, a nagyobb nyomaték kedvéért, előre is bocsátotta könyvének első szakaszába. „Moldva — hangsúlyozta Nistor — két különböző gazdasági terület, északon és nyugaton a német, délkeleten a levantei térség között terült el. Egyikből a másikba a legközelebbi, legbiztosabb és legkényelmesebb út Moldván vezetett keresztül; így a moldvai kereskedelem elsősorban tranzit-kereskedelem volt." Ez a 14. század második felétől kezdve bontakozott ki, amikor a tatárok kiűzése után Moldva a Fekete-tenger felé terjeszkedett, és Alexandru eel Bun uralkodása alatt (1400-1433) egyfelől kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Lengyelországgal és Erdéllyel, másfelől fennhatóságot szerzett a genovaiak szomszédos pontuszi telepei felett. Çtefan eel Mare (1457-1504) idején pedig „a moldvai kereskedelem fejlődésének csúcspontjához érkezett. Mint Chilia és Cetatea Albá ura, Çtefan ellenőrzése alatt tartotta [!] a Kelet és Nyugat közötti áruforgalom java részét. A moldvai tranzitkereskedelem akkoriban nemzetközi jelentőséget nyert, minthogy a világkereskedelem folyamának hatalmas ága Moldván áramlott át".89 Ismerősen hangzanak ezek a mondatok. Hiszen Schlözertől és Engeltől kezdve Horváth Mihályon át Hannig és Teutschig történetírók hosszú sorától olvashattunk már hasonló megállapításokat az Oriens és Okcidens közötti kereskedelem középkori közvetítéséről - csak éppen nem Moldvára, hanem Erdélyre, az erdélyi szász városokra vonatkozóan. Nistor persze több történelmi tényre támaszkodott, mint amazok, és az adatok szorgos összegyűjtésével hasznos munkát végzett. Ám ő sem tudta kivonni magát ama kísértés alól, amelyet Jickeli ugyanez idő tájt oly bátor kritikával illetett szász történetíró-elődeinél: a múlt pozitív mozzanatainak egyoldalú kiemelésével és jókora eltúlzásával jelenkori politikai célokat szolgált. Moldva hajdani világkereskedelmi jelentőségének meghirdetése - a fiatal román királyság történeti öntudatát és hatalmi igényeit, nem utolsósorban a Dnyeszter is Duna torkolatvidékérc való történelmi jogát volt hivatott alátámasztani. S az ilyen aktualizáló hajlandóságok-törekvések a szakma legnagyobbjaitól sem voltak idegenek. Nicolae Iorga 1899. évi könyvében, saját koráig vezetve történelmi előadását, nyíltan is megfogalmazta politikai célzatát: „a haza szétszórt tagjainak" helyreállítását.90 Tőle idézte Nistor 1911-ben a hasonlatot: Cetatea Albá és Chilia, amelyet 1812-ben Besszarábiával együtt Oroszországhoz csatoltak, volt „Çtefan eel Mare Moldvájának gazdasági tüdeje".91 S erre válaszolta a magyar Domanovszky Sándor 1918. évi tanulmányában — amelyben egyébként a Levante-kereskedelem dunai útvonaláról szóló tézis szakszerű bírálatát nyújtotta —, maga sem tudván ellenállni a kísértésnek: „...bátran nevezhetjük a középkorra vonatkoztatva a magyardalmát partvidéket Magyarország tüdejének."92 Időközben persze az európai konstelláció — amelyre legutóbb a berlini kongresszust követő évtizedben vetettünk rövid pillantást — gyökeresen átalakult. Az egyik legszembetűnőbb új fejlemény az egyesült Németország rohamos gazdasági fejlődése és világpolitikai előretörése volt. Az 1888-ban trónra lépett II. Vilmos császár kormánya, Bismarck kancellár lemondása (1890) után, mind Európában, mind
