Századok – 1993

Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3

20 SÁNDOR PÁL ralisták" szűkebb körét — egyesíteni kellett a kormány támadása ellen. Kossuth és köre elég gyorsan reagált, midőn a következő esztendőben felvetette egy ellenzéki program kidolgozásának szükségességét. Elsősorban Kossuth, Batthyány Lajos, Teleki László, Szentkirályi Mór voltak azok, kik a nagy tekintélynek örvendő, Kehidán tartózkodó Deákot is be akarták vonni a program szerkesztésébe. Deák azonban — ekkor — másként ítélte meg az erőviszonyokat. Az ellenséget túl erősnek, az egységes szervezetet és koncepciót nélkülöző, különféle színárnyalatú ellenzéki csoportosulásokat túl gyengének tartotta. Ezért írta — 1845. november 24-én — válaszul Kossuthnak, ki őt a program elkészítésére leginkább ösztönözte, hogy „én oly programot, mely az ellenzék vezérfonalául szolgálva, elvrokonainkat a cselekvés mezején egyesítse, lehetőnek nem tartok..." Az volt a meggyőződése, hogy addig, míg az ellenzéki erők cselekvő összefogásának feltételei hiányoznak, helyesebb védelmi harcot folytatni, mint az abszolutizmus támadására frontálisan visszatámadni. A küzdelemnek ezt az utóbbi módját elveti, mert az előrehaladást célszerűbbnek tartja — éppen most — a kis lépések útján megtenni. Amíg az ellenlépéseket — írta — a kormányzat támadásának mindenkori módja fogja meghatározni, addig egy részletes program ürügyül szolgálhat olyan ellenzékiek elszakadásához, kiket különben a kormányzat ellen lehet majd megnyerni. „Hidd el barátom" — folytatja érvelését válaszlevelében — a részletes program szaporítaná s nevelné inkább a szakadást közöttünk ahelyett, hogy egyesítene... mert ami egyik megyében kivihető, az a másikban oly sok ellenszegülésre talál, hogy erősebb vitatása talán sok más jót is gátolhatna."63 1846. november 14-éról keltezve, december elején megjelent a konzervatív párt programja, ami taktikailag nem volt ügyetlen politikai sakkhúzás az ellenzék különböző csoportosulásaival szemben. Egyrész kihívást jelentett egy oly időpontban, amikor az ellenzék nézetei, mint Deák írta, távolról sem voltak egységesek. Másrészt nyílt hadüzenettel is felért, mivel a konzervatív erőknek a megyék felett álló központosított irányítását ígérte az abszolutizmusnak elkötelezett erők által. Csak halvány és nagyon is általános utalásokat tartalmazott „a vélemények szabadságáéról, az úrbéri viszonyok kiegyenlítésének megkönnyítéséről, a börtönügy javítása mellett, a büntetőtörvénykönyv reformjáról, a megyei igazgatás és a királyi városok országgyűlési szavazatának kiterjesztéséről, anélkül, hogy a reformok konkrét megoldási módjáról, valamint a közteherviselésről egyetlen utalást tett volna. Ahhoz azonban elég volt, hogy az ellenzék csoportjait lépésre késztesse. Ez azonban részint Deák helyzetértékelése, részint elhúzódó betegsége (szív és érrendszeri bántalmai s az ezekhez társult kedélybetegsége) miatt, csak 1847 márciusában kezdett érlelődni. Amikor Batthyány Lajos, Bezerédy, Kossuth és Teleki nála jártak, Deák azt tanácsolta, hogy kész program helyett, mivel az ellenzék továbbra is megosztott, helyesebb, ha Nyilatkozat formájában fejtik ki céljaikat, de ezt is úgy, hogy az alapelvek csak a lépésenkénti előrehaladást szolgálják. Deák ugyanakkor megígérte, hogy betegsége ellenére is részt vesz a Nyilatkozat megszerkesztésében. Az alapszöveget Kossuth készítette, de a különböző csoportosulásokat képviselők, mint a centralista Eötvös, a mérsékelt megyei liberális Klauzál, mellette Teleki László s főleg Szemere Bertalan, de még Zádor (Stettner) György is, több ponton módosították, illetve kiegészítették a tervezet szövegét. Ez a közös munkával készült tervezet került azután