Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

220 NIEDERHAUSER EMIL írt 1848-ról és a dualizmus koráról, magvas ismertetéseiben is a 19. századi témákat kedvelte. De nagyobb művei az 1620 előtti és utáni évtizedekhez fűződnek, 2 kötetben kiadta az 1600-as évtizedben nagy szerepet játszott Václav Budovec z Budova írásait, több tanulmányban foglalkozott az 1609-es Felséglevél kiadásában játszott szerepével. A harmincas évek egyetemes történeti szintézisének V. kötetében (1938) б írta meg a reformáció történetét Angliában, Franciaországban és Svájcban. Bár Göll és Pekar érdeklődése nem állt meg a középkornál, mégis ők is, meg tanítványaik is zömmel régebbi korokkal foglalkoztak. 1918 előtt még kevesen akadtak, akik a legutóbbi évtizedek történetéhez nyúltak volna vissza (Glücklich is csak mellékesen tette ezt). Zdenék Václav Tobolka (1874—1951) volt az első, aki ugyan 1869-ben még Podiebrád György királlyá választásáról írt, de hamarosan a 19. századra tért át. A forrásanyag nagy bősége miatt még nem tudta megoldani a forráskritika érvényesítését az újkorban, forráskiadásai mellett feldolgozásaiban inkább a publicisztákhoz közeledett, vagy kissé visszaemlékezéseket írt. Az egyetemi könyvtár tisztviselője volt, 1918 után a parlamenti könyvtár igazgatója. Ebben a minőségében bibliográfiai és sajtótörténeti teendői is voltak, s ezek eredményei a maradandóbbak. 1910-ben kiadta az 1500-ig megjelent csehországi nyomtatványok jegyzékét, 1916-ban facsimile-sorozatot indított Monumenta Bohemiae typographica címen, 1925-ben újra, átdolgozva publikálta az 1500 előtti, 1935-ben pedig az 1501-1800 közti, erre a korszakra csak a cseh nyelvú kiadványok katalógusát (ez az utóbbi már nem személyes műve, csak ő szerkesztette). Masaryk pártjának volt tagja, 1918 után pedig szociáldemokrata. Nyilván ez is magyarázza újkori érdeklődését. 1898-ban az alkotmányos élet kezdeteit tárgyalta Csehországban, 1901-ben az 1848-as prágai szláv kongresszust, főképp nyomtatott anyag alapján, de mindenesetre ez volt a kérdés első részletesebb feldolgozása. 1900-1903 közt 3 kötetben adta ki Karel Havlícek-Borovsky politikai írásait, a 19. sz. derekának politikai történetéhez ez fontos adalék volt. 1908-ban a már említett Cseh politika 3. része számára megírta az újkori cseh politika történetét (1879-ig). Már 1903-ban írt tanulmányt a csehországi munkásmozgalom kezdeteiről (ezt 1923-ban kibővítette, kissé ahistorikusan a következő címmel: A csehszlovák szociális demokrácia története kezdeteitől a hainfeldi kongresszusig). Jónéhány egyéb forráskiadványa mellett élete főműve A csehszlovák nemzet politikai története 1848-tól a jelenkorig, összesen 5 kötetben (1932-37), az anyagát bátor optimizmussal már a világháború alatt kezdte gyűjteni, néhány régebbi munkáját is beledolgozta. Valóban megfelelt címének, a politikai harcok történetét írta meg, ezt is részben visszaemlékezésszerúen, de a politikai harcot eléggé szűken értelmezve, lényegében véve a polgári pártok parlamenti és azon kívüli, olykor meglehetősen kicsinyes harcát ábrázolta nagy csehszlovák lelkesedéssel, de öntudatosan a cseh tartományokba bezárkózva, még a birodalmi kérdésekről sem nagyon kívánt tudomást venni, nemhogy a harc mélyebb gyökereiről és értelméről. Az eseménytörténeti részletek megállapításához azonban forrásként a korszak kutatója számára időnként hasznos. Jan Heidler (1883-1938) már a második nemzedéket képviselte, Pekar tanítványa volt, de Masaryk is erősen, sőt erősebben hatott rá, s ha foglalkozott is Pekar nyomán a morva gazdaságtörténettel a harmincéves háborútól Mária Terézia reformjaiig, sokkal inkább a 19. századi politikai történet érdekelte. 1918 után a po-