Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

218 NIEDERHAUSER EMIL régebben idézett értékelései, és végül is mindössze a korai középkort írta meg.) Sok népszerű cikket ír majd még. Az életmű minden befejezetlensége, minden kanyargása mellett végül is nemcsak terjedelmével, hanem anyagával, a mindvégig megőrzött szakmai kritikussággal tiszteletet parancsoló. Kamii Krofta (1876-1945) Nejedlyhez hasonlóan a Goll-tanítványok ifjabb nemzedékéhez tartozott, amelynek az egyetemi karrierje nehezen indult. Azt mondták róla, véletlenül lett történész, egy barátjára bízta az egyetemi beiratkozást, és az választotta ezt a szakot. Az országos levéltár tisztviselője lett, mint Novotny is, miután a bécsi Institutban és a Vatikánban dolgozott. 1912-ben az osztrák történelem rendkívüli tanára lett Prágában. A huszitizmus, általában a cseh reformáció kutatójának indult, és ez a tematika jóformán egész életén végigkísérte, de a korai újkorral is érdemesen foglalkozott. Atyja ócseh képviselő volt, Krofta politikai állásfoglalására ez egy ideig kihatott, 1918-ig szemben állt Masaiykkal, utána viszont, minden kritika mellett is, az ő oldalára állt, hatását már korábban is érezte. Először a 15. századi krónikák és teológiai vitairatok kritikájáról írt tanulmányokat, több kötet forráskiadványt is megjelentetett a vatikáni gyűjtésből és az 1605-10 közti cseh országgyűlésekről. A század elején több munkában foglalkozott Csehország és a pápai kúria viszonyával, széles európai összehasonlításban, és rámutatott a csehországi Róma-ellenesség mélyebb okaira. A reformáció kutatása vitte el a 16-17. századhoz, 1911-ben Az utrakvista konzisztórumért ívott harc 1562-75 c. tanulmányával címén túlmenően a csehtestvérek és az evangélikusok közeledésének előzményeit tárgyalta, már két évvel korábban az évfordulóra ő adta ki először II. Rudolf 1609-es felséglevelének hiteles szövegét. 1913-ban Fehérhegy c. írásába a rendi politikát viszonylag pozitívabban tárgyalta, mint korábban. A Hus-jubileum kapcsán visszatért korábbi témájához (nem érdektelen, hogy kora fordulatainak a hatására különböző korokban mit emelt ki a huszitizmusból), ekkor lsősorban Pekar katolikus álláspontját bírálta, részletkérdéseket tárgyaló tanulni nyaiban is. A világháború alatt jelent meg részletekben az Agrární archívban A isehországi és morvaországi paraszti rend történetének áttekintése, 1920-ban könyvként is. Az első összefoglalása volt a parasztság történetének. Zömmel a feudalizmus korában, és elsősorban a törvényes rendezések alapján, tehát nagyobbrészt a jobbágyság jogi helyzetét tudta vizsgálni, a mezőgazdasági technika vagy a termelés kérdéseire nem volt anyaga. Mégis úttörő munka volt, ezért is várták tőle a cseh társadalom egész történetének megírását. 1910-ben Masaryk hatása a cseh történetírásra, 1912-ben Masaryk, Göll és a cseh történetírás címen még Göll mellett foglalt állást, 1930-ban, az elnök 80. születésnapja alkalmából Masaryk és tudományos műve c. akadémiai előadásában már egyértelműen pozitívan értékelte, bár ekkor is megjegyezte, hogy Masaryk néha túl sokat kíván a történészektől. De ugyanebben az évben Pékárról is nagy elismeréssel írt, mintha közvetíteni kívánt voh;a köztük. A háború alatt 1917-ben még az osztrák birodalom történetéről írt, meg közös rendi képviselet kialakítására irányuló törekvésekről 1526-1848/1917 között, tehát még ő is a Monarchia perspektívájában gondolkodott, habár nem lelkesedéssel. Jónéhány történészről volt már eddig szó, akinek a munkássága messze belenyúlt a két világháború közti korba, vagy azon is túl, de a legtöbb számára 1918