Századok – 1993
Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201
216 NIEDERHAUSER EMIL Pekar korábbi érveivel szemben nem tudta meggyőzően bebizonyítani. Igaz, Pekar érvei a legenda hitelessége mellett mind a mai napig nem győztek meg mindenkit. Minthogy a külföld tájékoztatása a cseh történetírásról, mint láttuk, Göll és Susta kezében volt, Novotny úgy vélte, neki s ki kell fejtenie véleményét a történeti produkcióról. 1929-ben jelent meg A cseh történetírás a köztársaság első évtizedében, néhány epés megjegyzéstől eltekintve inkább csak bibliográfiai áttekintés volt ez. Novotny balra állt Pékártól (és Golltól), mindketten úgy érezték - csillagtávolságra. Valójában Novotny is a polgári felfogáson és politikán belül maradt. Akadt azonban olyan Goll-tanítvány is, aki — idővel — a marxizmus-leninizmusig jutott el a radikális polgári álláspontról, a második felszabadulás után majd miniszterként és az Akadémia elnökeként az egész cseh tudományosság nagy öregjeként hallatlan tekintéllyel rendelkezett. Zdenék Nejedly (1878-1962)) mindenképpen rendhagyó jelenség volt. Kissé a történetírás fenegyereke 1918 előtt és után egyaránt, bár eltérő élekkel. Ugyanakkor elképzelhetetlenül széleskörű érdeklődéssel, hiszen nemcsak hangversenyekre szeretett járni, mint Göll, hanem tanult is zenét, és zenetörténeti műveket is írt, de irodalomtörténetet is. Mindig nagy monográfiákat tervezett, s egy részüket valóban meg is írta, aztán újabb terve akadt. Ahogy egyik ismertetője nem különösebben barátságosan, de igen találóan írta: Nejedly mindenről inkább többet ír, mint kevesebbet. A történelmen belül a huszitizmus érdekelte, de Smetana révén a nemzeti újjászületés is. Nemcsak Göll tanítványa volt, hanem Masarykot is hallgatta, és Otakar Hostinskyt is, az esztétát. A nemzeti újjászületés témájából habilitált 1905-ben, 1909-ben rendkívüli, 1919-ben rendes tanár lett ebben a témakörben. Az első köztársaság korában folyóiratot adott ki, ez a baloldali szocialistákat tömörítette, a harmincas években már a kommunistákhoz tartozott, a második világhá )orút moszkvai emigrációban élte végig, mint egyetemi tanár és harcos publicista. Első tanulmányait a huszita korszak történetéből publikálta, Jan Rokycana prágai érsek ifjúkoráról, Kapisztrán János csehországi missziójáról. 1900-ban kiadta a prágai és a táborita párt 1441-44 közt tartott zsinatainak az iratait. Közben mintegy mellékesen nekikezdett első nagy monográfiájának, szülővárosa, LitomySl történetének, 1903-ban jelent meg az első kötet, a tervezett két másikra azonban már nem jutott ideje. 1934-ben mégis megírta egy népszerű kötetben a város történetét. A huszita problematika ugyanis zenetörténeti vizsgálódás felé fordította. 1904-ben jelent meg A huszitizmus előtti ének története, mindmáig a kérdés mintaszerű feldolgozása, 1907-ben a folytatás, ugyancsak magas színvonalon, A huszita ének kezdetei, 1913-ra pedig A huszita ének története a huszita háborúk idején. Ez a trilógia, egyetlen valóban befejezett műve, a legmaradandóbb. Nemcsak zenetörténeti szűkebb szempontból. Nejedly is a történelem globális voltát hangsúlyozta, és torzóban voltaképpen a legteljesebben meg is valósította azt, amit Golltól ezen a téren tanult. A huszita éneket mint a mozgalom egyik alapvető jellegzetességét, a mozgalomban viselt funkcióját mutatta be. Jónéhány életrajzot írt zeneszerzőkről. Wagnerről, Mahlerről, cseh zeneszerzőkről, pl. Fibichről. Az igazi nagy témát Smetanában találta meg, az újjászületés nagy zenei képviselőjében. Életén keresztül az egész korszakot akarta bemutatni, a cseh nemzet felemelkedését. 1924-ben rövid életrajzot is írt róla,