Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

202 NIEDERHAUSER EMIL lakozott még a Monumenta Bohemiae Vaticana, a római kutatások publikálására. A történelmi társulat Prameny éeskych déjin (a cseh történelem forrásai) címen indított sorozatot, a morva Matice Prameny moravskych déjinnel (a morva történelem forrásai) csatlakozott ehhez. Az 1890-ben modern alapokon átalakult Cseh Tudományos Akadémia is számos sorozatot indított, bizonyos tárgykörökben, a legeredményesebb a csehországi történeti és művészeti emlékek összeírása volt, 1914-ig több mint 40 kötet jelent meg. Az 1860-as évektől kezdve, amikor a visszaállított alkotmányosság ezt lehetővé tette, alakultak meg a kifejezetten történelmi társulatok, elsőként 1862-ben a csehországi németek történetével foglalkozó, de már 1866-ban a cseh Történelmi Társulat, amely a forráskiadás gondját vállalta magára általában, 1871-ben, először mint az egyetemi hallgatók egyesülete, a Historicky klub (Történész klub), amely azonban hamarosan a szakmabeliek legfontosabb szervezete lett, és idővel a szakkönyvek kiadását jórészt maga látta el. Régészeti, helytörténeti egyletek is alakultak sorra. A tudományos élet szempontjából igen fontos volt a folyóiratok alapítása. A koraiak persze nemcsak történeti, hanem egyéb szakmák tanulmányait is publikálták, a történetiek azonban mindig vezető szerepet játszottak A Cseh Múzeum folyóiratát már említettük, a morva is adott ki német nyelvű értekezéseket. A prágai múzeum régészeti gyűjteménye 1852-től két nyelven, 1854-től csak csehül adta ki a Památky archeologické a místopisnét (Régészeti és helytörténeti emlékek), ez 1893-tól már csak régészeti folyóirat lett, a helytörténetet a Óasopis spoleőnosti píátelu starozitností őeskych (A cseh régiségek barátai egyesületének a folyóirata) vette át. 1869-ben indult meg Brandl kezdeményezésére a Casopis Matice Moravské (A Morva Matice folyóirata). Sajátos jelenség, hogy kifejezetten cseh történeti folyóirat csak 1895-ben indult, a Cesky Őasopis Historicky, Göll és Rezek alapítása, 1898-tól egyik szerkesztője már Pekaí volt (és haláláig ő is maradt). 1904-től ez közölte év: 51 évre a történeti szakirodalom kurrens bibliográfiáját. A jogtudományi folyóirat >k is közöltek jogtörténeti tárgyú dolgozatokat, 1861-től a Právnik (Jogász), 1900-tcl a Sborník véd právních a státních (A jog- és államtudományok gyűjteménye). 1902-ben Selsky archív (Falusi archívum) címen indult, elég nehezen, agrártörténeti folyóirat, 1914-től újonnan Agrární archív címen. Jelentős volt az 1898-ban elsősorban filológiai közlönyként megindult Slovansky prehled (Szláv szemle), a világháború alatt a Őeská revue, inkább újra általános jellegű folyóiratként, de főképp az ifjabb történész nemzedék sok cikkel jelentkezett benne. A sort még hosszan lehetne folytatni. A bővülő lehetőségeket szerencsésen sikerült is felhasználni. A század végére már olyan új nemzedék lépett fel, amely a korabeli módszertan minden fortélyát megtanulta, még az egyetemen, és nagy öntudattal és lelkesedéssel látott hozzá az egyre gyarapodó témák feldolgozásához. A cseh politikai történet maradt továbbra is az elsőrendű, tehát a hazai történelem. De jelentkezett hamarosan, még polgári alapon, a nyugati történetírás új érdeklődéséhez alkalmazkodva, a gazdasági és társadalmi fejlődés iránti kíváncsiság. Az államjogi kérdések már a régebbi nemzedéket is izgatták, most viszont már szakszerű jogi képzettséggel rendelkező kutatók tértek rá erre a területre, nemcsak a közjogra korlátozódva. Itt-ott még ezeken túlmenő témák is előkerültek.