Századok – 1993

Folyóiratszemle - Vita az amerikai történelem „egyediségéről” és a transznacionális történetírásról I/192

194 FOLYÓIRATSZEMLE Meinig Atlantic America-jn (1986) a regionális környezeti tényezőknek az Egyesült Államok születésében játszott szerepet elemzi. Ami a tanulmány erénye, az egyben a hibája is az egész „atlanti-iskolának": azáltal, hogy a 17-18. századra koncentrálnak történészei, az a benyomás támadhat az olvasóban: a regionális megközelítés csak a nemzeti történelmet megelőző időszakra vonatkoztatható. Módszertanilag pedig a legnagyobb hibája az, hogy képtelen az összes transznemzeti regionális kapcsolatot egységbe foglalni, így az USA és Kanada, az USA és Latin-Amerika, az USA és a Csendes-óceáni térség, az USA és a déli határvidék (Texas, California, illetve Mexikó) egymásrahatását. Külön fejezetet érdemel Immanual Wallerstein világrendszer-elmélete. Wallerstein Marx és Braudel nyomán felismerte, hogy a kapitalizmus mint világgazdaság előretörése a 15. századtól kezdődően nem szorítható nemzeti határok közé. Elfogadta egyes nemzetállamok kiemelkedő, központi szerepét a rendszer fejlődésének egyes szakaszaiban és képes volt magyarázatot adni a „központ-periféria" kettősségére a rendszeren belül. Fontosnak tartotta kiemelni azt is: bármely világrendszer fennmaradása szempontjából létfontosságú, hogy egyetlen ország se maradhasson tartósan domináns szerepkörben, mert akkor fennáll a veszélye egy világbirodalom létrehozásának, amelyben a rendszer politikai és gazdasági határai egybeesnek. A kapitalista világgazdaság azért felsőbbrendű egy világbirodalommal szemben, mert nagyobb képessége van a tőkefelhalmozásra és a rendszer ellenőrzésének a feladatát így egyetlen terület sem láthatja el tartósan. Wallerstein rendszerét számos kritika érte az amerikai történészek részéről és világrendszer-elmélete nem tudott keretet adni az USA tanulmányozásához. Elsősorban azt kifogásolják elméletében, hogy az túl merev ahhoz, hogy magyarázatot adjon a rendszeren belül felmerülő komplex társadalmi, kulturális és gazdasági kérdésekre; Eugene Genovese és Elizabeth Fox-Genovese szerint Wallers te in alábecsülte a nemzeti gazdaságok és ideológiák szerepét; a marxisták az osztályharcot hiányolták; míg a legáltalánosabban megfogalmazott bírálat leszögezi: a világrendszer-elméletek alkalmatlanok a piacot befolyásoló nem gazdasági jellegű tényezők elemzésére. Mi a kiút ebből a reménytelennek tűnő helyzetből? Mindenekelőtt folytatni kell a régiókat tárgyaló tanulmányok sorát függetlenül a felrótt hibáktól. Másodsorban, folytatja Tyrrell, a wallersteini szemléletmód felhasználásával nagyobb figyelmet kéne »zentelni a történelem által felmutatott specifikumoknak és különbözőségeknek. A kiindulópont nem Amerika, hanem Európa kell, hogy legyen: az európai expanzionizmus hozta létre a többé-kevésbé egységes világgazdaságot mely napjainkban egy „világ-társadalom" létrejöttét segíti elő. Amerika szerepe ebben a folyamatban a katalizátoré: Amerika felfedezése változtatta a provinciális — európai — látásmódot globálissá és nyitott utat mind az időről, mind a térről szóló új felfogásoknak. A globális rendszerek kialakulását elősegítik a gazdasági függőségek, az egymásrautalt telekommunikációs rendszerek és technológiák, a globális környezetvédelem fontossága, a különböző — földrészeket is átfogó — szövetségi rendszerek és blokkok, valamint a nagyszámú nemzetközi mozgalom és szervezet. A kört szűkítve "iyrrel három területen ad programot: (1) a gazdaságin; (2) a környezetvédelmin; (3) és a szervezeteket, ideológiákat és mozgalmakat illetően. Ami a gazdaságot illeti, Tyrrell felhívja a figyelmet a mai amerikai történetírás által gyakran hangoztatott tételre, hogy az Egyesült Államok hatalmas belső piaca és szinte kimeríthetetlen természeti kincsei jelentették az ország gazdaságának fő hajtőerejét és az export — azaz a többi országtól való kölcsönös kereskedelmi függés egy fajtája —, amely a gyarmati időszakban az össznemzeti termelés (GNP) 20-30%-át is elérte, visszaesett kb. 7%-ra a 19. században. Elfelejtik viszont megemlíteni: a brit export is hasonló arányokat mutatott a tárgyalt időszakban; Európa pedig az össznemzeti termék 4%-át exportálta csak 1790-ben, Patrick O'Brian kimutatása szerint. Ráadásul a tanulmányíró azon a véleményen van, hogy nem maga az export volumene az érdekes, hanem annak összetétele: a polgárháború előtt az export 50%-át a gyapot tette ki, míg az I. világháború után az iparcikkek domináltak. Az USA gazdasági függőségének végső bizonyítékaként Tyrrell megemlíti, hogy az ország nagykereskedelmi árainak a hullámzása figyelemreméltó párhuzamokat mutat a 18. század végétől napjainkig a világkapitalizmus nagy ciklusaival (azaz az ún. Kondratyev-ciklusokkal). A környezet történelmével és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel a cikkíró nyitott kapukat dönget a téma regionális-globális jellege nyilvánvaló. Új elemet javasol Tyrrel azonban a szervezetek és mozgalmak tárgyalásánál: bár az amerikai társadalmat eddig is a „szervezetek társadalmának" írták le sokan, ezen a területen is érvényesült a nemzeti keretek elfogadása. Tyrrell egyrészt az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Rotary International vizsgálatát szeretné látni abból a szempontból, hogy mennyiben befolyásolta nemzetközisége az amerikai szervezeteket illetve hogy mennyiben képviselték — és terjesztették — ezek a szervezetek külföldön az amerikai értékrendszert és kultúrát A másik terület ahol különlegesen fontos lenne az előrelépés, az az eszmék hatásmechanizmusának a kutatása lenne, elsősorban a politikai elitet az intelligenciát és a reformozgalmakat illetően.