Századok – 1993

Folyóiratszemle - Az észak-amerikai őslakosok és az európaiak kapcsolata: kétféle interpretáció I/180

FOLYÓIRATSZEMLE AZ ÉSZAK-AMERIKAI ŐSLAKOSOK ÉS AZ EURÓPAIAK KAPCSOLATA: KÉTFÉLE INTERPRETÁCIÓ Kolumbusz utazásának és Amerikába való megérkezésének 500. évfordulója kapcsán arról is egyre több vita folyik, hogy miképp reagáltak az újvilág lakói az európai hódítók megjelenésére a 16. században. Két nézet ütközik egymással: a kulturális relativizmus szerint (mely az utóbbi időben egyre inkább tért hódít) az adott kultúrában meglévő értékek és hiedelmek határozzák meg elsősorban az ember viselkedését, míg a racionalista felfogás azt tartja, hogy a magatartás az egyéni érdekek számításán alapul, s ebből adódóan nagyjából hasonló az egész világon. Bruce G. Trigger, a montreali McGill University néprajzprofesszora azt vizsgálja tanulmányában, hogy helyes-e a kulturális relativizmusnak döntő szerepet adni a probléma megválaszolásában. A kutatást nehezíti, hogy igen kevés a felhasználható forrás: szemtanúk beszámolóira alapozott dokumentum alig van, s a meglévőket is erős forráskritikával kell kezelni; a régészet pedig nemigen tud támpontokat adni a szellemtörténet vizsgálatához. A két nézet közötti különbség nem lenne áthidalhatatlan, hiszen inkább kiegészítik, mint kizárják egymást. Ám a romantikus nézetet (mely a kulturális környezetet tartja az emberi viselkedés fő meghatározójának) már két évszázada egy idealista ismeretelmélettel azonosították, míg a racionalista megközelítést (mely szerint az egyetemes, gyakorlatias emberi értelemé a fő szerep) a materializmushoz kötötték. Az előbbinek a 18. században kezdődő német romanticizmusban vannak a gyökerei, s az utóbbi két évtizedben hatalmas befolyásra tett szert az amerikai néprajzkutatók között. Legradikálisabb képviselői azt is tagadják, hogy az emberi viselkedést lehet bármiféle objektív alapon vizsgálni. A racionalista iskola a francia felvilágosodástól kölcsönözte filozófiáját. Nagy hangsúlyt fektet az emberi természet egyetemleges voltára, s azt tartja, hogy az azonos fejlődési fokon lévő csoportok hasonló módon reagálnak ugyanarra a kihívásra. Bár ennek a megközelítésnek is jelentős képviselői voltak az amerikai néprajztudományban a második világháború után, a kulturális relativizmus előretörésével vesztett befolyásából. Ez a véleménykülönbség a kutatók többségének számára nehéz helyzetet teremt. Legtöbbjük nem akar határozottan állást foglalni, s úgy vélekednek, hogy mindkét irányzatnak megvannak a maga alkalmazási területei. Még abban is lehet bizonytalanság, hogy az egyes megfigyelések melyik álláspontot támogatják. (Egy példa: a 18. században észrevették, hogy a bennszülött prémvadászok kevesebb prémet adtak el, ha azért magasabb árat ajánlottak. Ezt sokáig azzal magyarázták, hogy gondolkodásmódjuknál fogva képtelenek voltak a „gazdaságilag racionális" viselkedésre. Ujabban azonban rájöttek arra, hogy mivel egy vadász csak bizonyos mennyiségű felszerelést tudott magával hordani, nem volt érdekelt a minél nagyobb gazdagság felhalmozásában, s ezért inkább az erőfeszítés minimálisra csökkentése volt a célja, nem a profit maximalizálása.) Nem az a kérdés, hogy a kulturális vagy a racionális tényezők játszottak-e szerepet az amerikai bennszülöttek és az európaiak korai találkozásainál, hanem hogy melyik milyen szerepet játszott, és hogyan illeszkedtek egymáshoz a viselkedés kialakításában. Amikor a fehérek nagy hajói legelőször megjelentek az amerikai partoknál, a bennszülöttek nem tudták semmiféle korábbi tapasztalataikhoz hasonlítani a látottakat. Éppen ezért természetfölötti lényeknek, szellemeknek tekintették a látogatókat, akik úszó szigeteken laknak, s villámlást és mennydörgést tudnak előidézni. Ezt a hitüket az európai tengerészek is igyekeztek megerősíteni, hiszen kiváló lehetőség volt uralmuk megszilárdítására. így vált lehetővé például az azték birodalom meghódítása: Montezuma, az azték uralkodó attól tartott, hogy Hernando Cortez maga Quetzalcoatl isten, aki visszatért Mexikóba, s ezért nem mert ellenállni a spanyol konkvisztádoroknak. Cortez természetesen a maga előnyére használta ki ezt a hitet. Ugyanez a meggyőződés a mai Egyesült Államok területén élő indián törzsek esetében is megnyilvánult: nemegyszer áldozatokat mutattak be az európai látogatóknak, vagy valami csodát vártak tőlük (beteg meggyógyítása, éhínség megszüntetése, stb.). A kulturális relativizmus hívei szerint ennyi adatból már lehet következtetni arra, hogy az indiánokban milyen általános kép alakult ki az európaiakról. Vannak azonban olyan beszámolók is, amelyek nem támasztják alá ezt a feltételezést Az sem kizárt, hogy több esetben a fehérek magyarázták félre saját előítéleteik alapján az indiánok viselkedését, ezért más bizonyítékokra is szükség van. A kutatásoknak köszönhetően ma már egyre jobban ismeijük az észak-amerikai indiánok (különösen az lagonkinok, az irokézek és a sziúk) vallási rendszerét és kozmológiáját. Jellemző volt, hogy bizonyos természetes anyagokat (tengeri kagyló, termésezüst és réz, valamint színes kristályok) összefüggésbe hoztak az egyén fizikai, szellemi és szociális jólétével. Ami-