Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 13 hazaárulás tárgyában, mivel ilyen törvény hiányában teljesen kiszolgáltatnák magukat a kormányzat önkényének, ha szabadelvű nyilatkozatot tesznek: az említett törvény tehát éppen azért szükséges előfeltétele a szabadelvű országgyűlési vitáknak."46 Ami a lényeget illeti: végül is létrejött a kompromisszum. Deák 1839 őszén ismét kieszközölte az udvarnál Wesselényi büntetésének további elhalasztását. 1840 április végén az elítéltek — Kossuthtal együtt — amnesztia útján kiszabadultak a fogságból. Az uralkodó pedig kijelentette nyilatkozatában az országgyűlés színe előtt, hogy a szólásszabadságot nem volt szándékában megsérteni. A rendek viszont újból megszavazták a kormány által kívánt újoncokat. Elsősorban Deák szilárd politikájának volt köszönhető az is, hogy a kormány elismerte a perek megszüntetésének szükségességét. Erről írta 1840. május 14-i levelében a Freywaldauban megtelepedett Wesselényinek: „...állapotunk semmivel sem rosszabb, mint volt,jobb pedig azáltal, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szüntetve..."4 7 Igaz: kegyelmezés útján. De a nádor, ezt a nemzet méltóságára sérelmes kifejezést elhagyta az országgyűlésen felolvasott beszédéből, amelynek szövegét Deák „igazította ki" titkon. 2. Deák és a negyvenes évek, 1841-1847 Az 1840. évi országgyűlés végnapjaiban és még a bezárást (május 13-a) követő hetekben is, úgy tűnik, hogy az elmúlt esztendők politikai zivatarának fellegei feloszlóban vannak a magyar politika égboltján. Valamennyi érdekelt politikai csoportosulás bízott a létrejött kiegyenlítődés tartóságában és bizalommal tekintett a jövendő felé. Még április 30-ikán, amikor Deák említett részvételével megállapították azt a szöveget, amelyből a nádor kihirdette a politikai perek megszüntetését, Széchenyi a pozsonyi ligetben hosszasan beszélgetett Deákkal a kialakult helyzetről. Széchenyi, aki a reformokat úgy szerette volna megvalósítani, hogy az ellenzék akciói nyomán fellépő ellenakciók — a konfliktus és utána az abszolutizmus elnyomása — szinte kiszámítható politikai képlete elkerülhető legyen, kifejetette Deáknak, hogy az előrehaladás — éppen ezért — óvatosan történjék. Deák helyeslőleg így válaszolt: „Most nem kell agitáció. Mi mindnyájan azon leszünk, hogy a vármegyei relatioknál semmi túlságra ok ne adassék." Széchenyi megnyugodva beírta naplójába, hogy „Deáknak kell a mi középpontunknak lenni" s úgy gondolta, hogy megnyerheti őt politikai stratégiája számára.48 Kivált midőn Kossuth Pesti Шг/ap-jának közvéleményt hódító híréről értesült. Ettől kezdve (1841. január 2-ától) lesz a sajtó — az országgyűlés tanácskozásai mellett — a politikai küzdelmek új színtere. Széchenyi megérezte a hírlapnak az új idők szellemének az ő egész politikájára leselkedő veszélyeit.49 1841. február 7-i levelében kérte ki Deák véleményét a Pesti Hírlap-ró\, amelynek „modor"-át „izgatónak" tartotta s ezért, már február 14-étől, meg sem várva Deák március 20-i keltezéssel írt válaszlevelét, hozzáfogott A Kelet Népe című ellenirat elkészítéséhez, mely június 23-án megjelenve, szenvedélyes támadás volt a „Pesti Hírlap-пак minden sajátos támadó modoija" ellen. Pedig Deák híres március 20-i levelében — tisztelettel és nagy tapintattal Széchenyi személye iránt — egyértelműen kijelentette: a hírlap „iránya szent és még eddig tévesztve nincsen". Ezért Deák arra kérte Széchenyit, hogy ne lépjen fel a Pesti Hírlap ellen, mert fellépése a pártoskodás
