Századok – 1993

Történeti irodalom - Szénássy Barna: History of Matematics in Hungary until the 20th Century (Ism.: UrbánGábor) I/I73

173 TÖRTÉNETI IRODALOM lását. A tartalékállomány kialakításával csökkenhetett a hadsereg létszám és a szolgálati idő. A változások immár a birodalom legkonzervatívabb intézményét sem kerülték el. Lincoln joggal hangsúlyozza, hogy a nagy reformok általánosan és ellentmondásosan vetette fel a polgári társadalom fő kérdéseit A reformok kidolgozói üdvözölték a törvényességet és elítélték az önkényt, ugyanakkor nem néztek szembe azzal a ténnyel, hogy az utóbbi az egyeduralomban intézményesült. A jogszert kormányzás érdekében próbára kellett tenni, hol húzódnak a törvényesség és nyilvánosság határai, feloldható-e (és hogyan) konfliktusuk a törvénnyel. Erről szól az ötödik fejezet. 1861 tavaszán a bezdnai és kangyejevkai parasztmozgalmak véres megtorlása után a fiatal demokratákban erősödött idősebb társaik rossz előérzete. Kiáltványaik (pl. ,A fiatal nemzedékhez," a „Fiatal Oroszország") és D. Piszarev Bazarov-cikke az Orosz Szó-ban 1861-62-ben már a cárból és felvilágosult bürokratáiból való kiábrándulásukat (igaz Lincoln szerint még a kormányzat helyes útra vezetésének szándékával párosulva) tükrözte. Ezen irányzatok képviselői jutnak el addig a következtetésig hogy II. Sándor uralkodása második évtizedében nem a megreformált egyeduralommal, hanem annak lerombolásával lehet a változásokat elérni. A társadalmi és egyéni akciókra a rendszer már ekkor és különösen III. Sándor uralmakor (1881-94) egyTe keményebben reagált. A radikálisoktól eltérően a liberálisok 181 után más utat választva sürgették a nemeseket az önkormányzat kiszélesítésére (lásd К Kavelin felhívását). Elképzeléseik azonban D. Tolsztoj belügyminisztersége alatt nem valósulhattak meg. A kormányzat a zemsztvói és a városi önkormányzat ellenőrzésére és jogkörök szűkítésére törekedett a nemesi közigazgatási főnökök kinevezésével, az 1890 és 1892. évi rendeletekkel. Kavelin ekkor látta be, milyen gigantikus erő még az orosz bürokrácia. Lincoln is utal a téma két kiváló kutatójára, G. Yaney-ra és T. Pearsonra, akik szerint az 1864-es reform intézményei nem funkcionáltak, a paraszti önkormányzat káoszba süllyedt. További elemzésre érdemes a szerző azon megállapítása, hogy leegyszerűsítés és pontatlanság III. Sándor korát csak az újkonzervatívizmussal azonosítani. A 19. század végén már nem voltak meg a feltételei a jog olyan mértékű hatályon kívül helyezésének, mint a 18. századi jól szervezett rendőrállam (lásd M. Raeff felfogását), vagy I. Miklós korában. Lincoln szerint különbség van a törvényesség nagy reformkori (morális erő és a felülről irányított fokozatos haladásra) és az 1880-90-es évekbeli értelmezésre (a polgári tulajdon védelme) között. Az utolsó fejezet a századforduló kialakult rövid jellemzés. II. Miklós uralmával az alkotmányos illúziók szertefoszlottak, a kormányzat és a társadalom közti szakadék mélyebb lett mint 1861 és 1894 között. P. Miljukov szerint a jövő Oroszországával (modern piacgazdaságon alapuló liberális politikai rendszer) szemben létezett a múltba tekintő despota, bürokratikus, anakronisztikus rend. Hiába voltak az 1902-1903-as összorosz zemsztvó-kongresszusok, P. Sztruve felhívásai, a Szabadság Uniójának egyeduralomellenes kampánya - az ország nyugati típusú alkotmányos rendje nem jött létre. Kurunczi Jenó SZÉNÁSSY BARNA HISTORY OF MATEMATICS IN HUNGARY UNTIL THE 20TH CENTURY Budapest, Akadémiai Kiadó 1992. 370 I. A MAGYARORSZÁGI MATEMATIKA TÖRTÉNETE A 20. SZÁZADIG Egy tudomány története fontos részét képezi a történelmi ismereteknek, hiszen a természeti világról szerzett tudás lényegesen befolyásolja a technikát, és azon keresztül az emberek életét. Ebből a szempontból nehéz különbséget tenni az egyes tudományágak között viszont minden műszaki- és természettudomány közös alapja a matematika. A gazdasági fejlődés a kereskedelmi és pénzügyi tevékenységek miatt szintén igényelt bizonyos gyakorlati ismereteket matematikából. Nem létezhet tehát fejlett társadalom fejlett matematika nélkül. Magyarország a matematika területén századunkban nagyhatalomnak számít, sok matematikai diszciplínában ért el magyar matematikus jelentős eredményeket. A teljesség igénye nélkül gondoljunk csak Fejér Lipótra, a fizikusként is eredményes, fiatalon elhunyt Zemplén Győzőre, vagy a most élők közül Erdős Pálra, Lovász Lászlóra. A matematikával szoros kapcsolatban tevékenykedett Neumann János fizikus-matematikus, a számítógép egyik atyja, vagy az amerikai atombombaprogramban résztvevő fizikusok: Teller Ede, Wigner Jenő és Szilárd Leó. Ilyen teljesítményt nyújtó tudomány nem alakulhat ki egyik pillantról a másikra.