Századok – 1993

Történeti irodalom - Bradley; Joseph: Guns for the Tsar: American Technology and the Small Arms Industry in Nineteenth–century Russia (Ism.: Kurunczi Jenő) I/I68

168 TÖRTÉNETI IRODALOM nemcsak a párizsi tudományos intézeteket, az országos és a vidéki levéltárak munkatársait mozgósította munkája során, hanem azokat az angol, amerikai és ausztrál történészeket is (William Doyle, Frank A. Kafker, Alison Patrick stb.), akik a forradalom nemzetgyűléseinek személyi összetételével foglalkoztak. A Dictionnaire de Constituants jól illeszkedik abba az elmúlt két-három évtized során kibontakozó historiográfiai tradícióba, amely a „polgári forradalom" elméletét megkérdőjelezve (François Furet szavaival élve) „felszabadította a politikai analízist a gazdasági infrasturktúra gyámsága alól, s visszafordította a figyelmet a politikai és ideológiai konfliktusokra". A forradalom szereplói elsősorban a politikai szférában tevékenykedtek, a kor fő jellemzője a politikai megosztottság, a heves politikai küzdelem volt — se politikai küzdelmek hosszadalmasságát és elkeseredettségét nem lehet kizárólag egy új osztály hatalomátvételével vagy egy új termelési mód győzelmével magyarázni. Megfelelő interpretációt csak a politikai szféra fontosságának elismerése után fogalmazhatunk meg. Egyre több történész vallja, hogy a nagy francia forradalom elsősorban a modern kor politikai laboratóriuma volt, amelyben a régi rend tulajdonképpen váratlan összeomlása után hirtelen olyan politikai problémákkal kerültek szembe az emberek, amelyeknek végleges és mindenki számára elfogadható megoldása még mindig várat magára. Edna Lemay köteteiből elsősorban a korszak politizáló főszereplőinek tevékenységével ismerkedhetünk meg, s a figyelmes olvasó csodálkozva veszi majd észre, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselői által kétszáz éve feltett kérdések némelyikére Éurópában (és természetesen Magyarországon is!) még mindig keressük a választ. Vannak-e örök és elvont emberi jogok? Hogyan egyeztethetjük össze ezeket a hétköznapi politikai élet szükségleteivel? Hogyan érvényesülhet a népszuverenitás egy választott politikai testületen keresztül? Meddig kell és lehet e testületnek eltűrnie a közvetlen demokrácia gesztusait, az „utca" politizálását? Hogyan kell megosztani a hatalmat törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás között, s a három hatalmi szerv konfliktusa esetén ki lehet a döntőbíró? Hogyan kell és lehet befejezni egy forradalmat? A francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés által feltett, s több-kevesebb sikerrel megválaszolt kérdések nagy része mindmáig fájdalmasan aktuális maradt. Hahner Péter JOSEPH BREADLEY GUNS FOR THE TSAR: AMERICAN TECHNOLOGY AND THE SMALL ARMS INDUSTRY IN NINETEENTH-CENTURY RUSSIA Northern Ilinois University Press, De Kalb, Illinois, 1990. 274 1. FEGYVEREK A CÁRNAK: AMERIKAI TECHNOLÓGIA ÉS A KÉZIFEGYVERGYÁRTÓ-IPAR A TIZENKILENCEDIK SZÁZADI OROSZORSZÁGBAN Breadley könyve a múlt század közepén Oroszországot ért modernizációs kihívás egy sajátos területét, a kézifegyvergyártás megújulási lehetőségeit vizsgálja: Az egyesült államokbeli és az orosz fegyvergyártás sajátosságainak bemutatása után arra keresi a választ hogy az 1860-70-es évektől az amerikai technológia importjával, az orosz körülményekhez történő hozzáigazításával sikerülhetett-e az orosz hadiipar ezen ágának korszerűsítése. Az első fejezetben a szerző kiemeli, hogy miközben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban gyors technológiai váltással a gépesített tömegtermelésre tértek át, Oroszország nagy, parasztkatonákból álló hadserege az 1861. évi jobbágyfelszabadításig eleve konzerválta az egyszerű, technológiailag statikus kézifegyverek gyártását és használatát. Az újítások Nyugaton is magas innovációs költségekkel jártak, de a polgári és hadiipar függetlensége, a kormányzati (pl. pénzügyi) politika elősegítette az állami és magántulajdonban lévő cégeknél a piac kihívásaira reagálva, igazi vállalkozói szellemben az új termelési eljárások bevezetését. Közben Oroszországban a krími háború (1853-56) és a jobbágyfelszabadítás után az előbbi feltételek hiányában választhatott, hogy vagy külföldről drágán szerzi be a modern kézifegyvereket vagy azok hazai gyártását (Bradley szerint még költségesebben) korszerűsíti. Az első a szállítóktól való függőségetjelentette, a másodikhoz viszont nem álltak rendelkezésre megfelelő humán- és anyagi erőforrások. A fentiek is bizonyítják, hogy az iparilag fejletlen országok esetében mennyire költséges és bizonytalan vállalkozás volt a fegyverzet modernizálása, ráadásul a külföldi befektetésekre szívesen vállalkozó amerikai üzletembereket visszariasztotta az orosz kormányszervek mindenre kiterjedő kontrollja. Oroszország