Századok – 1993

Beszámoló - Görgey emlékülés (-n. –r.) I/I47

BESZÁMOLÓ 149 kellett állást foglalnia, az kényszerű és politikusi mércével nem mérhető megnyilatkozás volt. Az előadó szerint a hadsereg szolgálatából kilépett Görgey tudatában volt annak, hogy Magyarország és a Birodalom — valamint az azt szolgáló es. kir hadsereg — érdekei nem esnek egybe, sőt elkövetkezhet, hogy nyíltan ellentétbe kerülnek egymással. Hazatérve, 1848 április-májusában politikai érdeklődése a márciusi ifjak illetve a baloldal nézeteihez viszik közel, s augusztusban úgy tekinthetjük, mint aki Kossuth politikai irányvonalát képviseli, s ennek kétségtelenül szerepe volt bámulatosan gyors karrierjében. Tekintettel a témát érintő korábbi előadásra Hermann Róbert Görgey politikai nézeteinek részletes bemutatását a lajtai táborban betöltött szerepének, majd a november-decemberi — a császári proklamációkkal és a trónváltozással kapcsolatos — magatartásának ismertetésével kezdte. Részletesen foglalkozott a váci kiáltvány kérdéseivel, amelyet mind a kortársak, mind az utókor többnyire tévesen ítélt meg. Az előadás foglalkozott a Görgey-Dembinszki viszonnyal, majd a trónfosztás és a Függetlenségi Nyilatkozat kérdésével. Elmondta, hogy Görgey eredetileg nem ellenezte a Nyilatkozatot, de fenntartásai voltak attól fogva, amint értesült az elfogadás körülményeiről. Majd az orosz intervenció hírére kívánatosnak tartotta annak visszavonását, de ebbe nem kívánta bevonni a hadsereget, mert semmilyen körülmények között nem akart polgárháborút. 1849 nyarán Kossuth elképzeléseit illuzórikusnak tartotta, de nem kívánt ellene fellépni. Bona Gábor, a történettudományok kandidátusának, a Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztőjének előadása ,A világosi fegyverletétel" címmel hangzott el. Bevezetőjében az előadó annak a nézetének adott hangot, hogy a világosi fegyverletételt elítélő vélemények valójában azzal függtek és függenek össze, hogy a magyar közvélemény nem tudta érzelmileg feldolgozni azt az állapotot, hogy 1526-ot követően Magyarország megszűnt mint a térség önálló középhatalma. Ezt követően 1849 júliusától foglalkozott a katonai eseményekkel, Görgey levonulásával a Tiszához. Kitért arra a kevéssé ismeretes fejleményre, hogy a cár milyen értetlenkedve fogadta a hírt, hogy a többszörös túlerőben lévő Paszkevics sem döntő ütközetre kényszeríteni, sem bekeríteni nem tudta Görgeyt, aki seregével nagyobb veszteségek nélkül jutott el Aradra. Dembinszki és Bem augusztus 9-i veresége Temesvárnál azonban lehetetlenné, pontosabban értelmetlenné tette a további harcot. Bona Gábor előadása befejezéseként megvizsgálta a Görgey számára még elvileg adott lehetőségeket, ezek sorában az Erdélybe vonulást, a sereg önfeloszlatását, harcolva a török földre vonulást, s arra a megállapításra jutott, hogy a fegyverletétel — bármilyen érzelmi reagálást váltott is az ki — az egyetlen ésszerű, a további eredményre nem vezető véráldozatoktól megkímélő lépés volt. A fegyverletétel nem volt elsietett lépés, hiszen az oroszoktól mást, mint a feltétel nélküli megadás elfogadását nem lehetett várni. A további késedelem viszont Haynau megérkezésével és az osztrák erők támadásával fenyegetett. A befejező előadást Cennerné Wilhelmb Gizella, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának tudományos főmunkatársa tartotta ,A Görgey-ikonográfía története" címmel. A vetített képes előadás bevezetőjében elmondta, hogy a hazai 19. századi politikai élet kiemelkedő alakjai közül Batthyány Lajos és Széchenyi István — tehát a két arisztokrata — mellett csak Görgey Artúrnak ismerjük gyermekkori ábrázolását. Ezt követően az 1848-49-es hazai és külföldi ábrázolásokat