Századok – 1993

Beszámoló - Görgey emlékülés (-n. –r.) I/I47

BESZÁMOLÓ 147 GÖRGEY EMLÉKÜLÉS Görgey Artúr születésének 175. évfordulója alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 1993. január 28-án tudományos emlékülést rendezett a Múzeum nagytermében. A termet megtöltő nagyszámú hallgatóságot Rázsó Gyula főigazgató köszöntötte. Bevezetőjében hangsúlyozta annak örvendetességét, hogy az elmúlt évtizedekben csak negatív jelzőkkel emlegetett Görgey Artúrról tudományos emlékülést rendezhetünk. Görgey úgy járt, mint korábbi történetünkben Károlyi Sándor, akinek reálpolitikai megfontolásból született lépését árulásnak tekintették. Végezetül reményét fejezte ki, hogy kellő gyorsasággal növekszik annak az alapítványnak a pénze, amelyből a budai várba ismét fel kívánják állítani Görgey szobrát. Az ülésszak első előadója Kosáry Domokos, az Akadémia elnöke volt. ,A Görgey-kérdés története 1945 után" című előadása egyben emlékezés volt saját életútjára, hiszen 1936-ban publikálta első nagyobb munkáját. ,A Görgey-kérdés és története" címmel. Mivel ennek a munkának a legfőbb tanulsága az, hogy Görgey nem volt áruló, hanem kitűnő katona és eredményes hadvezér, ezért 1949 után, amikor a sztálinista történelemszemlélet alapján az 1848/49-es forradalom bukását Görgey árulásával kívánták magyarázni, neki is kijutott az elmarasztalásból. Különösen azért, mert — mint azt Andics Erzsébet elvárta volna — „nem gyakorolt önkritikát". Ezt követően az előadó beszélt arról, hogy miként jelent meg 1848-ban marxista igényű „Forradalom és szabadságharc 1848-1849" c. kötet és miként zúdult megsemmisítő bírálat az ugyancsak ekkor megjelent ,A szabadságharc fővárosa Debrecen" c. reprezentatív debreceni kiadványra. A Görgey-ellenes szemlélettől nem maradhatott ment a Kossuth Lajos 1848-49-es iratainak kiadása sem, de ez a szemlélet sokáig tartotta magát vîmcsak a tankönyvekben, hanem olyan kiadványokban is, mint pl. Perczel Miklósnak az emigrációban készült visszaemlékezése, amelyben még az 1970-es évek végén is rendre kimaradtak a Kossuthot kritizáló részletek, míg Görgeyt elmarasztalók hiánytalanul bennmaradtak. Sajátos fordulatot jelentett a Görgey kérdésben magának Andics Erzsébetnek egy 1965-ben megjelent tanulmánya, amely szerint az osztrák minisztertanács 1849. augusztus 15-16-i ülése a magyar felkelőknek adandó engedményről tárgyalt, — mielőtt értesült volna a világosi fegyverletételről. Eme adatok ismeretében a vád úgy fordult Görgey ellen, hogy a sietős fegyverletétel helyett meg kellett volna kísérelnie az osztrákokkal való tárgyalást, hogy kipuhatolja az esetleges engedmények lehetőségét. Kosáry Domokos beszélt a Görgey-kérdés irodalmi vetületeiről is, így Illyés Gyula Fáklyaláng c. darabjáról, amely — eltérően szerzője korábbi álláspontjától — Görgey ellenes volt, míg Németh László Az áruló-ban valójában Görgey pártjára állt. Az előadó azzal fejezte