Századok – 1993

Beszámoló - Emlékülés Amerika felfedezésének 500. évfordulója alkalmából (-n. –r.) I/I43

144 BESZÁMOLÓ is tett felfedező utat a délamerikai partok mentén és az Amazonas folyón. Erről beszámoló három leveléből kiviláglik, hogy felismerte: az újonnan felfedezett terület önálló kontinens. így érthető, hogy a korabeli tudományosság Vespucci publikált levelei alapján Amerikát,Amerigo földje"-ként kezdte emlegetni. Az olasz városok kereskedelmének a törökök előretörése miatti ellehetetlenülése másokat is idegen szolgálatba kényszerítette. így a firenzei Verazzano francia szolgálatban hajózott, a velencei Caboto (Cabot) Angliában talált alkalmazást. Utóbbinak a fia fedezte fel a Hudson-öblöt. Az olasz hajósok tapasztalata elsősorban Spanyolországot és Portugáliát szolgálta, s a középkor virágzó itáliai kereskedővárosai másodlagos szerepe kényszerültek. A következő előadást Rázsó Gyula tartotta „Az európai hódítások típusai az Újvilágban" címmel, amely a spanyol, a francia és angol hódítás és birodalomépítés témakörét vizsgálta. Rámutatott arra, hogy milyen különbözőek voltak az egyes államok eljárásai a meghódított területek szervezését, az anyaországgal való kapcsolatát és az indiánokkal való bánásmódot illetően. A spanyolok konzervatív, merev és a bennszülöttekkel ahumánusan bánó magatartásnak mintegy ellenpontja volt a centralizált, de az indiánokkal jóviszonyt ápoló francia gyarmatosítás, míg az angol gyarmatokon nem volt átfogó központi irányítást, így azokat sokféleség jellemezte. Befejezésül azokat a 18. századi angol-francia háborúkat tekintette át, amelyek felszámolták az északamerikai francia gyarmatbirodalmat, amelyen így — az Egyesült Államok létrejöttéig — a spanyolok és az angolok osztoztak. Sz. Jónás Ilona előadása „Francisco de Vitorai a hódítás jogáról" címmel hangzott el. Vitoria 16. századi neves kánonjogász volt, s az előadás az indiánokról és a háború jogáról vallott nézeteit mutatta be és elemezte, Ismertette azokat a nézeteket és jogcímeket, amelyekkel a spanyol udvari körök az indiánok meghódítását jogosnak, sőt helyesnek minősítették. Vitoria ezek jogosságát természeti és isteni törvényekre hivatkozva, erkölcsi és lelkiismereti követelmények alapján cáfolta. Kritikájában egyben megvonta az Újvilággal és annak őslakóival kapcsolatban a jogszerű viselkedés határait. Nézeteiben először kerültek megfogalmazásra nemzetközi és emberjogi alapelvek. KJimes-Szmik Katalin , A jezsuita missziók a spanyol gyarmatbirodalom végvidékén" c. előadása saját kutatásairól, a spanyol levéltárakban talált dokumentumok alapján az 1769-es Pragmatica Sanctiónak a spanyol gyarmatbirodalomban történt végrehajtásáról: a jezsuita missziók felszámolásáról és a birtokok kisajátításáról számolt be. Egyben tájékoztatott arról, hogy ezekből az újonnan feltárt — és eddig elhanyagolt — dokumentumokból egy spanyol kollégával forráskiadványt rendeztek sajtó alá. Ezt követően Borsányi László „A mai indián-kép. Romantika és realitás" c. előadása hangzott el, amely a Kolumbusz által alkalmazott téves „indián" elnevezéssel, illetve az amerikai őslakosságról kialakult nézetekkel foglalkozott. Ez a kép mindig igazodott az adott hódító és az adott időszak céljaihoz és világképéhez. Az egymást váltó nemzedékek „korrigálták" ugyan az elődeik által alkotott elképzelést, de ezeknek a politikai és világnézeti szempontok alapján született korrekciók nyomán az indián valójában árnyékfigurává vált, absztrakcióvá redukálódott. Az indián nemcsak a valóságban szorult az amerikai élet peremére, hanem a róla alkotott kép is