Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 123 nyiink szerint szándékosan túlexponája a sorok közt rejlő fenyegetést: i. ш. 1875. 236. Hangsúlyozta a Bank még, hogy a két PM közötti megállapodásokat vele csak utólag, szóban tudatták, ezért a két PM közötti vitába nem kíván beleavatkozni., A nemzeti bank csak ahhoz ragaszkodhatik, hogy az б törvény-és szerződésszerű jogai későbbi, az ONB beleegyezése nélkül keletkezett okmányok által meg nem változtathatnak, sem meg nem szoríttathatnak, és köteleségének érzi minden körülmények közt ily változtatás vagy megszorítás ellen óvást tenni." uo. 46 Archiv ONB Protokoll No 6001. 1869 nov. 18. A határozatból Lónyay idéz (és rá hivatkozva Juhász is, bár nem szó szerint azonos szöveget), i. m. 1875. 237. 47 Lónyay: i. m. 1875. 233-234. 48 Jirkovsky S.\ Az ONB és az 1870.-i bankankét TÉBE könyvtár 10Z Bp. é. n. Külön fejezetben tárgyalta az „országos bizottságot" már Lónyay is: i. m. 1875. 248-264. 49 Jegybank ügy országos bizottság 1870 i. m. (ld. 28. lábjegyzet) 30, 114, 153. Lukács : „lehetséges, de nem kívánatos, mert veszélyes" formuláját vö. az OMGE már idézett álláspontjával. Kochmeister a pesti kamara mindkét birodalomfélen valutahelyreállítást feltételül szabó nyilatkozatához még hozzáteszi, hogy „mindadig, míg Ausztria és Magyarország között a mostani, politikai elkülönülés dacára még mindig nagyon bensőséges anyagi kapcsolatok fennállnak, s a két állam egy és ugyanazon vámterületet alkot..." A kolozsvári kamara véleményén még túl is tesz Galgóczy „minél előbb állíttatik magyar bank, annál jobb" tézise. 50 uo. 18-19, 44, 56-57. Mivel önként jelentkezők is felszólalhattak, a bizottság előtt megjelent egyetlen, Mellyes Boldizsár nevezetű, saját szavai szerint „igénytelen falusi ember" is ehhez az állásponthoz kapcsolódott, miszerint „igenis lehetséges egy állami pénzjegy és több magán pénzárubank felállítása", uo. 166. 51 uo. 73-74, 80. 52 uo. 39,46. Ugyanez az álláspont viszhangzott a kassai kamarát Miskolcról képviselő Lichtenstein József, és a pécsi illetőségű soproni kamarai delegált Hartmann Antal takarékpénztári igazgató szájából. 127. ill. 161. Az utóbbi szerint a „jelenlegi viszonyok között separatio az ONB-tól kiszámíthatatlan következményekkel járna, talán a legnagyobb szerencsétlenség a Monarchia mindkét felének", uo. 162. 53 uo. 105, ill. 92-93, valamint 54, 56. 54 uo. 138. A vita egyébként szintén igen jellemzően az ún. ,,Rimesse"-k (küldevényezett váltók) körül folyt, amelyeket Bécsben olcsóbban lehetett leszámitolni, mint a fiókok egymás közötti forgalmában. 55 uo. 132, 140, 149-150. 56 uo. Beérkezett nyilatkozatok 66-67. 57 Lónyay: i. m. 1875. 268-269. 58 MOL К 255 PM Ein. 1180. cs. 96. Az interpelláció szövegét és a választ pontos dátumok közlése nélkül publikálta Lónyay: i. m. 1875. XII. melléklet. 607-608. 59 Az 1869 ápr. 20-ra hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Napló. XXI. Pest 1872. 84-85. 60 Lónyay: i. m. 1875. 281. 61 Neuwirth: i. m. 1873. 319. 62 Képviselőház. Napló. XXI. 1872. febr. 17. 111. 63 uo. 113. Árnyalt álláspontjának illusztrálására két mondat,Az ONB absolut hatalom és mint ilyen, mindazon hibákkal bír, melyekkel az absolut hatalmak bírni szoktak"...„bűnül rovom neki fel önző és ffliberális... eljárását, mely azt eredményezte, hogy az osztrák-magyar birodalomban oly hitelviszonyok léteznek, melyek minden theoriával homlokegyenes ellentétben állanak;melyek azt eredménnyezték, hogy pénzügyi dolgokban Osztrák-Magyarország a valószínűségek országába tartozik. ..." 64 Az év levelezésének teljes anyagát közölte Pressburger. Noteninstitut i. m. I. /3. 1098-1119. ill. részletesen ismertette Jirkovsky. O-M Monarchia i. m. 1944. 139-149. 65 MOL К 255 PM Ein. 1180. cs. 96. 66 Archiv ONB Protokoll No 2930. 1872 jun. 20. 67 Az 1872 okt. 24-i minisztertanács jegyzőkönyve MOL К 255 PM Ein. 1089. es. 329. A közös minisztertanács időpontját Lónyay okt. 14-re, Jirkovsky pedig okt. 10-re datálta, ld. Lónyay: i. m. 1875 289. ill. Jirkovsky. O-M Monarchia i. m. 1944 144. 68 MOL uo. Ezek után aligha meglepő, hogy Lónyay még 1875-ben sem érezte magát „ily jegyzőkönyv tartalmának közlésére... feljogosítva". Csak kifejezte reményét, hogy „a történet idővel világra fogja
