Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 97 let kiterjesztésének, de a szabadalom fenntartását a „kölcsönös egyetértéssel" hozandó új törvényekig, mint a nemzeti szuverenitás csorbítását utasította volna el. A helyzetet jól tükrözte, hogy szeptember 26-án újabb megállapodás köttetett a két PM között, amely már nem érintette a jegybankkérdést, mégis a küldöttségek részéről nem kapta meg a teljes elfogadtatást. Az osztrákok csak egyetlen pontra vonatkozóan (a jövő évi költségvetés), a magyarok viszont az államadósságok kérdésében nem ítélték magukat felhatalmazva. A jegybankügyben pedig a tisztázatlanság csak nőtt azáltal, hogy a korábbi, titokban tartott egyezménypont most érvényben marad-e azáltal, hogy az újabb megállapodásban ez a pont már nem szerepelt? Mint még látni fogjuk, két egymásnak ellentmondó értelmezésre nyílt itt is lehetőség. Ennek ellenére a jegybankkal való viszony a kiegyezés első két évében fesztelennek és biztatónak volt mondható. A magyarországi bankfiókok lehetőségei tágultak és messze volt még az idő, amikor már egyöntetűen „minden párt beismerte" Magyarországon, hogy kár volt a bankkérdést a kiegyezés alkalmával megoldatlanul hagyni. Sőt általános a meggyőződés e tekintetben Ausztriában is".3 4 Maga az ONB azonban, mint láttuk 1867-ben éppen hogy megoldottnak tekintette a helyzetet. Miközben a magyar PM levelében foglaltakat nem igyekezett megszívlelni a tárgyalások megkönnyítése érdekében, augusztusban (tehát még a vöslaui megállapodások megkötése előtt!) kész volt a Pesti Áru- és Értéktőzsde kérelmét méltányolni. Az 1867. augusztus 16-i igazgatósági ülésen egyszerre két beadványt is tárgyaltak. Egyrészt a pesti tőzsde kérvényét a fiókdotáció felemelése iránt, amelyet a pesti bankfiók igazgatósága még azzal is megtoldott, hogy az egyes cégeknek adható hitelmaximum növelését is szorgalmazta. Másrészt a Credit-Anstalt pesti fiókja számára igényelt különhitelt (amilyen már Prágában és Brünnben rendelkezésére állt). A tőzsde elsősorban az őszi kereskedelmi idény várható szükségleteire hivatkozott, valamint arra, hogy a pesti nagymalmok „az összdotációnak csaknem a felét abszorbeálják".35 A pesti kérvény 10 millióról szólt (eddig 4,5 millió állt rendelkezésre), amiből végül 7 milliót szavazott meg az igazgatóság. Ráadásul a PMKB 1864 óta élvezett 400 ezres külön keretét ezentúl beleszámolták a fiókdotációba. A CA viszont minden további nélkül megkapta az igényelt „separatcreditet". Az egy cégnek a dotációból adható maximum ugyanekkor a korábbi 200 ezerről duplájára tágult.36 1867. október 10-én pedig az éppen alakulóban levő Magyar Általános Hitelbank kért és befolyásos igazgatói (Wodianer és Schey) szavazástól való tartózkodása mellett is kapott 1,5 milliós elkülönített visszleszámitolási keretet.3 7 Amikor tehát a pesti fiók adatait vizsgáljuk a következő évek vitáinak érveiben, mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy a tényleges leszámítolásban a Pesten székelő nagybankok különkerete is igénybe van véve. 1869 júniusában, amikor már 11 milliónál tartott a pesti fiók dotációja, a rendkívüli hitelekkel együtt az összkeret már kb. 16,5 millióra rúgott.3 8 A Bank tehát készségesen állt a megbízható és jövedelmező nagyobb partnerek rendelkezésére a felívelő konjunktúra első éveiben, a birodalom bármely részén is voltak ezek az üzletfelek. Tette ezt nem a magyar PM intervenciójára, hanem autonóm, profitelvú megfontolásból.
