Századok – 1992

Közlemények - Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon I/59

ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MAGYARORSZÁGON 77 gukat. Míg a nyugatiak számára tárdadalmilag nem okozhatott problémát a legpolgárosodottabb elemekbe való beilleszkedés, addig a lengyelországiak — legalább első menetben — az ország északkeleti részének főleg nemzetiségi lakosságához képest érezhették magukat társadalmilag némi fölényben. (Ugyanakkor persze nem hanyagolható el, hogy ez az említett társadalmi „fölény" az integrálódókban kezdettől feszültségeket váltott ki.) A bérleti rendszer önmagában nem tekinthető valamiféle északkeleti sajátosságnak. Ha jóval kisebb arányban, de a nyugati eredetűek között is találhatunk szép számmal bérlőket, ezek jelentős része azonban már nem pusztán a kocsmát bérli, hanem esetleg malmot, vagy még inkább mészárszéket. A tényeges, meghatározó különbség azonban nem is annyira ebben, hanem egyfajta vállalkozói szemléletben mutakozott meg. Amíg a lengyelországi zsidó „beépült" a kocsmába, s emellett legfeljebb pálinkát főzött, vagy esetleg kimondottan mezőgazdasági tevékenységet folytatott, addig nyugati „társa" tevékenységét sokkal inkább igazította az adott lehetőségekhez, ha kellett házalt, ha tehette boltot nyitott, szeszfőzdét bérelt, de tehetősebbé válva kibérelte a szomszéd falu szeszfőzdéjét is, sőt akár szabályos kereskedelmi „hálózatot" is kiépített.22

Nem vagyoni különbségről van tehát szó, hiszen az előbbi lehetett akár sokkal jövedelmezőbb is az utóbbinál — mint ahogy sok esetben az is volt —, hanem a tevékenységi fonnák rugalmas változtatási képességéről. A 18. századi összeírások alapján csak közvetve lehetett a zsidóság anyagi helyzetére következtetni, arra pedig ezek az összeírások egyáltalán nem nyújtanak lehetőséget, hogy ezt az amúgy is nehezen meghatározható anyagi állapotot összevessük a lényegesen eltérő gazdasági tevékenységet folytató más rétegek állapotával. A zsidó népesség mindkét típusára érvényes azonban, hogy már betelepülése pillanatában erősen strukturált volt. A korábban említett eltérő társadalmi-gazdasági funkció (polgári, ill. feudális) tehát nem vezethető vissza vagyoni különbségekre és önnmagában ekkor még nem is eredményez bármiféle ilyen jellegű differenciálódást. Egy 1747-es összeírás — amelynek kimondottan a zsidóság megadóztatása volt a célja — Vas megyében (tehát egy nyugati megyében) kimutatta, hogy kik azok a zsidók, akik a két forintnyi türelmi adót nem képesek megfizetni. Ezek aránya a legnépesebb Vas megyei zsidó községben, Rohoncon a zsidó népesség harmadát tette ki. Hozzávetőlegesen ez az arány az egész megyére érvényes volt. (Sajnos az 1747-es összeírás az 1735-össel ellentétben nem egységes formában történt, így ilyen jellegű összehasonlítható országos adatok nem állnak rendelkezésre.) Ugyanakkor az eltérő funkció nem szűkíthető le pusztán a gazdasági-vállakozó tevékenységre, hanem természetesen kihatott a társadalmi élet szinte összes megnyilvánulására. Marton Emő hívja fel a figyelmet a morvaországiak különleges szerepére a zsidóság neológ megújulásában: „A neológia, a vallásos haladás fáklyavivői úgyszólván kizárólag morva-cseh származású zsidók voltak az ortodox felfogás hirdetői pedig lengyel, illetőleg német származásúak."2

3 A nyugati bevándorlók kezdeti egyértelmű zsidó-német identitását erősítette a Habsburgok felvilágosult abszolutizmusa is, amely a németesítési törekvésekkel párhuzamosan utat nyitott egyfajta — bár nagyon szűk — gazdasági modernizációnak. II. József halálát követően azonban, s különösen a 19. század első évtizedeiben