Századok – 1992

Történeti irodalom - Radev Sztojan: Balgarasztika balgaroznanie nauka za Balgarija (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/685

686 történeti irodalom 686 tudományokhoz, a bulgaristák képzésének a módját, végül egy zárófejezetben Georgi Dimitrov és Dimitar Blagoev, a bolgár munkásmozgalom nagy alakjainak a nézeteit összegzi. Radev elméleti állásfoglalása elóször is abban összegezhető, hogy a bulgarisztika nem egy tudomány, hanem számos tudományág komplexuma. A Bulgáriáról szóló ismeretanyagot rendszerezi mintegy magasabb absztrakciós szinten, mint az egyes résztudományok. A Bulgáriáról szóló tudomány, ahogy ezt a könyv címe is sugallja, az igazságot ismerteti az országról, népéről, és szükség esetén meg is védi ezt az igazságot a rágalmazások és ferdítések ellen. Azt többször kifejti úgyszintén, hogy a bulgarisztika az egész szlavisztika alapja, hiszen az ószlávnak (vagy óegyházi szlávnak) nevezett nyelv azonos az óbolgárral. Az egyik fejezetben ezt részletesen is megindokolja: Cirill és Metód első fordításai a számukra adott szaloniki-i szláv dialektusban, vagyis az óbolgárban készültek: az óbolgár lett a többi szláv nép első nemzeti nyelve, de ezen az alapon még nem tagadható óbolgár volta; Borisz és Szimeon koraközépkori bolgár cárok sokat tettek az óbolgár nyelv hivatalossá tételéért (1993-ban ennek 1100 éves évfordulóját fogják megünnepelni), az óbolgár alapon fejlődött késóbb az orosz és a szerb írásbeliség; a glagolita írás az óbolgár nyelvre készült, a cirill írást pedig a szláv apostolok tanítványai Bulgáriában alkották meg, ez az észak-keleti bolgár nyelvjárás sajátosságait is figyelembe vette; a morvaországi és pannóniai misszió csak korlátozott területen érvényesült, egyedül Bulgáriában fejlődött ki a nyelv és az írás európai jelentőségűvé; Cirill és Metód az alapokat rakták le, de Szimeon cár Bulgáriájában fejlődtek ki az óbolgár nyelv és irodalom esztétikai elvei; Cirill és Metód, majd tanítványaik Bulgáriában dolgozták ki a költészeti ritmust és a szláv költészet első modelljét; Bulgáriában alakult ki a glagolita és cirill kéziratos könyv tipológiája; Bulgária adja nemcsak a hivatalos (egyházi) irodalom modelljét, hanem a nemhivatalos, apokrif irodalomét is; sőt Bulgária nemcsak az első mintákat nyújtotta, hanem a 14. sz. végéig folyamatosan is hatott a minták további alakulására. Még Oroszországban is a 13. sz. végéig szinte kizárólag bulgáriai származású vagy neveltetésű írók tevékenykedtek. (134-136.1.) A bulgarisztikáról, mint emelkedő tudományról szóló első fejezet jó áttekintést ad az utóbbi években tartott és az elkövetkező években tervezett jubileumi ülésekről, tudományos ülésszakokról, többek között az első és második nemzetközi bulgarisztikai kongresszusról (1981 és 1986), meg az 1991-re tervezett harmadikról. A Cirill- és Metód-tudományról szóló fejezetből megtudjuk, hogy a cseh Josef Dob- i rovskj, akit a szlavisztika atyjának szoktak nevezni, volt az első bulgarista, hiszen az óbolgár nyelvvel l foglalkozott, és hogy Szimeon idején Róma és Konstantinápoly mellett az önálló bolgár egyház volt a harmadik keresztény tényezője az európai fejlődésnek. A bulgarisztika és a szlavisztika összefüggéseiről szóló fejezet azért hasznos, mert áttekintést ad az érintkező tudományágakról, még a balkanisztikáról is, felsorolja ezek legfontosabb intézményeit, kutatási központjait, nemzetközi szervezeteit. Szinte azt lehet mondani, érdemes lett volna ezek postai címét is közölni, hiszen így Radev könyve elsőrangú szlavisztikai és balkanisztikai kézikönyvvé is válhatott volna. A mi szempontunkból is roppant tanulságos a kutatás és a könyvkiadás helyzetéről, a terjesztésről szóló fejezet, mert ebből jól látszik, milyen hatalmas összegeket j költ a bolgár állam a bolgár kultúra külföldi terjesztésére. Csak egy adat: évente mintegy 50 000 könyvet ( küldenek a mintegy 1000 külföldi bulgaristának, természetesen ingyen. Sok érdekes adatot tudunk meg arról, milyen sok szépirodalmi és egyéb fordítás készül Bulgáriában. Az ország Szlovákia után a második helyen áll a fordítások számával. Sajnálatos viszont, hogy ezzel szemben a nyugati országokban milyen I kevés fordítás készül, akkor is inkább csak csekély példányszámokban. Ezen kívánnak segíteni Bulgáriában készített fordításokkal. Ezzel kapcsolatban viszont számos megszívlelendő mondanivalója van Radevnek, hogyan kell(ene) ezeknek a fordításoknak a színvonalát biztosítani, a nyelvi hozzáértés mellett a tárgyi ismereteknek is milyen nagy a fontosságuk. Külföldön egyébként a bolgár költészet fordításával igen neves , költők is foglalkoznak, de csak nyersfordítások alapján. Radev néhány példát hoz, hogyan fordította le Paul Eluard Botev verseit: közli az eredetit bolgárul és a francia fordítás bolgárra történt visszafordítását a kettő közötti távolság érzékeltetésére. Kis népek szépirodalmának ezzel a problémájával persze mi is ismerősek vagyunk. Figyelemreméltó adatokat tudunk meg a bulgaristák képzéséről szóló fejezetből is. Az 1963 óta működő Nasszer-egyetem évente mintegy 1500 hallgatót képez ki, ezek nagyobb része persze műszaki és természettudományos képzést kap, de közülük kerülnek ki a bolgár nyelv, irodalom, történelem, stb. jövendő szakértői is. Az eddig mintegy 20 000 főnyi csoporttal állandóan tartják a kapcsolatot. Évente 250 fő részére rendeznek nyári szemináriumokat, ezek kizárólag a külföldi bulgaristák továbbképzését szolgálják. Ezen kívül még évente 200 főt látnak vendégül specializáció céljára hosszabb időre Külföldön kb. 200 bulgarisztikai centrum működik, ezek egy része lektorátus, ahol bolgár szakos egyetemi hallgatókat képeznek ki, vagy ahol bolgár nyelvet is lehet tanulni. Persze az elhelyezkedési nehézségek miatt a specializált külföldi bulgaristák száma nem nagy. A bulgarisztika a szocialista világrendszer tudományának