Századok – 1992

Történeti irodalom - Gazdag Ferenc: Franciaország története 1945–1988 (Ism.: Jemnitz János) V–VI/680

történeti irodalom 681 A szerző ezután jól tagolt nagy fejezetekben dolgozza fel az ország politikai történetét, így az első fejezet „a nemzeti egységtől De Gaulle lemondásáig" az 1945-ös év eseményeit, a hárompárti kormányzás kialakulását, az alkotmányozó nemzetgyűlés korszakát dolgozza fel. A következő - hosszabb - rész a IV. köztársaság életét mutatja be 1946-tól 1958-ig. Ezután az V. köztársaságról szól a szerző 1958-tól 1974-ig. Itt új fejezetet nyit Giscard d'Estaing kormányzásának kezdetétől, aminek „a liberalizmus kísérlete" címet adta. Ezt a részt a liberális kísérlet szétzilálódásának bemutatása követi; idevágó fejtegetéseit a „Baloldali viták és győzelem 1978-1981" című alfejezet zárja. Az utolsó nagy részben „Hatalmon a baloldal" cím alatt találhatjuk a radikális kezdet (1981-1983) időszakát, majd a megtorpanásét és a váltásét, aminek Gazdag „A fordulat koreográfiája" címet adta, és végül az utolsó két alfejezetben „Visszatér a jobboldal" címmel a Chirac-kormány és a Mitterand-Chirac-féle kohabitácós (együttélési) időszakba vezet el. A kötet periodizációja ellen — amely a belpolitikai változásokat vette alapul — aligha emelhet bárki is kifogást. A kötetet Gazdag Ferenc nagyon jól használható függelékkel egészítette ki, amelyben az érdeklődő nyomon kísérheü az egymást váltó kormányok megalakulását, grafikonokat talál a gazdasági helyzet alakulásáról, tájékoztatót kap a téma historiográfiájáról, külön az utóbbi időben (az 1970-80-as években!) magyarul is megjelent munkákról. Előnyösen segíti a tájékozódást a mellékelt névmutató. Általában könnyebbé teszi a politikai áttekintést, hogy a sok parlamenti választás esetében Gazdag Ferenc mindig táblázatban csoportosítja az adatokat, nemcsak a parlamenti pártok mandátumainak számát közli, hanem a megszerzett szavazatokat százalékarányban is megadja, a pártokat — a francia politikai életben egészen napjainkig is egyértelműen élő — jobb és baloldal szerint is csoportosítva. A szerző jól érzékelteti az egyes korszakokban a fő neuralgikus pontokat: az első időszakban a gazdasági talpraállás nehézségeit ugyanúgy, mint Franciaország sok szempontból egyedi nemzetközi helyzetét: győztes, de legyengült; mind De Gaulle, mind a három vezető párt révén mind a nemzetközi politikában, mind a bel-, mind a gazdaságpolitikában önálló, francia politikai érdekeket képvisel, sőt érvényesít. Ez mindjárt 1945-1946-ban (s sok tekintetben méginkább mai szemmel) sok szempontból rendhagyó volt, „a német politika" terén csakúgy, mint a francia tengerentúli területek kezelésében, de ' abban a vonatkozásban is, hogy mindhárom párt (s De Gaulle is!) elfogadta a széleskörű államosítások I és a „dirigizmus" (ahogyan a szerző is többnyire megjelöli) gazdaságpolitikai gyakorlatát, vagyis a libera! lizmussal szemben az állami beavatkozást, sőt — horribile dictu — a nagy gazdasági tervek időszakát élték ebben az időszakban Franciaországban is. Ezt a legkülönbfélébb oldalról mind a mai napig pozitíven szokás említeni és értékelni, s ezt teszi a szerző is. Gazdag ehhez annyit fűz hozzá, hogy csakhamar kiderült: Franciaországnak szembe kellett néznie azzal, hogy immár csak középhatalom, így el kellett kezdenie a lemondást a különféle tengerentúli területekről, megszülettek az első kompromisszumok a 1 messze idegenben (Vietnam) ugyanúgy, mint a német politikában. S ez csakhamar évrényesült — mint Gazdag nyomatékosan aláhúzza — a gazdaságpolitika megvalósulásának realizálhatóságánál is: Francia-I ország rászorult az amerikai gazdasági segítségre, ez ügyben még 1946-ban megkezdődtek a tárgyalások, a segítségnek pedig ára is volt. Gazdag érzékelteti, hogy a francia politikát mennyiben keresztezték, és térítették más hullámhosszra a kialakuló „bipolarizmus", a „hidegháború" 1946/47-es első fuvallatai, miként esett ki a kormánykoalícióból az FKP és milyen módon gyérült meg a levegő a „harmadik erő" politikai pártjai számára is, miként „kopott ki" a kormányból 1950-re a szocialista párt is, s mennyiben érvényesült ezzel egyidejűleg a korábbi gazdaság- s szociálpolitikával szemben a liberalizmus. A szerzőnek mindvégig igen takarékosan kellett bánnia a soraival, tömör elemzéseket, tendenciameghatározásokat ad, sehol nem élhet még a lábjegyzetek magyarázó, illetve nüanszirozó lehetőségével sem. A kötet legfőbb erényét a jól megrajzolt nemzetközi politikai események, háborúk és szerződések megrajzolásában látom, s abban, hogy a szerző érzékeltetni tudta, hogy a politikai események sora mögött mélyreható gazdasági folyamatok munkáltak. Ezt az olvasó a különféle korszakokban nem jelszószerűen, hanem tényleges horderejének megfelelően meg is találja. A szerző messzemenően meghajol De Gaulle nagysága előtt, akit kiemelten vizsgál, szólaltat meg a legkülönfélébb korszakokban, akár kül-, akár belpolitikai elképzeléseit értékeh, akár emelkedőben volt a csillaga, akár hanyatlóban. Nyilvánvalóan ez is a kötet egyik erénye. Kiváltképpen akkor, amikor a „kitaposottabb" témák mellett a szerző De Gaulle-nak kevésbé ismert elképzeléseit és „kísérleteit" mutatja be, így azt, hogy az 1950-es években, s történetesem 1956-ban, a kelet-európai országokban miként kísérelt meg újfajta francia és liberalizáló pilléreket kiépíteni, pl. lengyelországi útja alkalmával Gomulka révén. S Gazdag azt is De Gaulle javára írja, hogy amikor egy-egy kísérletéről felismerte, hogy az elhamarkodott, összeomlik, akkor sokszor volt érzéke, hogy az elgondolást „jégre tegye", s nem minden esetben következett be az egyébként jellegezetes De Gaulle-féle sértődött visszavonulás.