Századok – 1992

Történeti irodalom - Geschichte der Deutschen im Bereich des heutigen Slowenien 1848–1941 (Ism.: Tilkovszky Loránt) V–VI/670

670 történeti irodalom GESCHICHTE DER DEUTSCHEN IM BEREICH DES HEUTIGEN SLOWENIEN 1848-1941 Schriftenreihe des Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts. Bd. 13. Verlag für Geschichte und Politik. Wien, 1988. 336 1. A NÉMETEK TÖRTÉNETE A MAI SZLOVÉNIA TERÜLETÉN 1848-1941 A Kelet- és Délkelet-Európával foglalkozó osztrák intézet kiadványsorozatában megjelent kötet előszavában a szerkesztők — Helmut Rumpler és Arnold Suppan — tudomásunkra hozzák, hogy osztrák (és részben németországi) történészek 1984-ben Ljubljanában szlovén történészekkel folytatott tanácskozásának anyagát teszik közzé a két nép együttélésének konfliktusoktól nem mentes történetéről, a jelzett területen és időhatárok (1848-1941) között, de utalásokkal a szlovéniai németek további sorsára is. Ugyanők a bevezetésben meghúzzák a tárgyalt időszak belső periódushatárait is: a szlovén, illetve német konkurens nemzeti agitáció 1880 körül ment át tömegmozgalmakba a Monarchia krajnai, alsóstájer és alsókarintiai területein, majd 1918-tól a létrehozott jugoszláv államalakulat részét képező Szlovéniában éleződött tovább a feszültség az immár uralkodó nemzet pozíciójába kerüh szlovének és a kisebbségi helyzetbe szorult németek között; viszonyukat a harmincas években a német nemzetiszocializmus hatása is befolyásolta. Sem a német, sem a szlovén történetírás nem foglalkozott eddig összefoglalóan a témával, csupán egyes részletkérdéseivel, vonatkozásaival — kölcsönös elfogultságoktól nem mentesen. Jogos elégedettséggel állapítható meg, hogy az utóbbi években már higgadt és tárgyilagos eszmecserékre kerülhetett sor osztrák és szlovén történészek közt bizonyos közös érdeklődésre számot tartó témákban — (ilyen volt már az 1920. évi karintiai népszavazásról 1980-ban Klagenfurtban rendezett konferencia is) — sa jelen kötet is azt bizonyítja, hogy — továbbra is észlelhető felfogás- és nézetkülönbségek ellenére — mindkét részről igen figyelemreméltó referátumok járultak hozzá konstruktív módon és szellemben az ezúttal középpontba állított problematika számos kérdésének alaposabb megvilágításához —, egyelőre szintén anélkül, hogy hiánytalanul teljes összképpé álltak volna össze. A kötetben közzétett referátumok első csoportja a Habsburg Monarchia idején vizsgálja Ciszlajtánia délszláv koronatartományai német lakosságának számszerű nagyságát, belebocsátkozva a nemzetiségi statisztika problémáiba (Emil Brix), majd arra keresi a választ, hogy lehet-e a bécsi kormányzat centralizációs birodalmi politikájának nemzetpolitikai tartalmát céltudatos germanizációnak tekinteni (Helmut Rumpler). Alapos tanulmányok ismertetnek meg a krajnai német polgárság szociális és gazdasági nézeteivel a 19. század hatvanas évei végétől a nyolcvanas évek elejéig (Peter Vodopivec), az alsótájerországi szociáldemokrácia álláspontjával a nemzeti felosztás kérdésében (Franc Rozman), s végül egy stájerországi német védegylet — a Südmark — programjával és struktúrájával (Eduard G. Staudinger). A szlovéniai németek helyzetét a jugoszláv királyság időszakában vizsgáló referátumok alkotják a második csoportot. Mennyiben érvényesült Jugoszláviában 1918-1941 közt a nemzeti egyenjogúság (Jankó Pleterski), milyen volt a németek demográfiai, jogi, társadalmi, politikai helyzete Szlovéniában (Arnold Suppan), hogyan szerepeltek a németek a jugoszláv Szlovénia statisztikájában a két világháború között (Vladimir Klemeníií), illetve az itteni és ekkori választások során (Vasilij Melik); milyen volt a régi Jugoszlávia szlovéniai nemzetiségi iskolaügye (Andrej Vovko). A déltiroli németek Szlovéniába, az alsóstájerországi németség megerősítésére tervezett telepítésének kérdését tárgyaló referátum szükségképpen átterjed a negyvenes évekre (Karl Stuhlpfarrer), ugyanúgy az a referátum is, amely a német nemzetiszocializmus szlovénpolitikájának ideológiai és külpolitikai előtörténetét mutatja be (Günter Schödl). Talán indokolt lett volna ez utóbbi két tanulmányt a szerkesztés során külön fejezetbe csoportosítani. A kötet historiográfiai fejezete egyoldalúan a szlovén történetírás vonatkozó termékeiről ad áttekintő összefoglalást (Vinkó RajSp). Osztrák (német) pandanjának hiányáért sokban kárpótol azonban az a körülmény, hogy e részről a referátumok szövegében, illetve jegyzetanyagában találunk bőséges szakirodalmi felsorolást. A függelékben — a hely- és személynévmutató, s a kötetben közreműködők jegyzékén kívül — négy táblázat foglalja össze a vizsgált területek tekintetében a népszámlálásoknak a szlovén és német nemzetiségre vonatkozó adatait, az 1910-es helyzetet térképre is kivetítve, Arnold Suppan összeállításában és magyarázataival, illetve a térképrajzolónak adott terve alapján. A kötetben közölt valamennyi referátum magas színvonalú; anyagában és szempontjaiban gazdag. Sokat lehet tanulni belőlük. Sokoldalúságánál és szintetikus látásmódjánál fogva azonban különösen kiemelkedik közülük Arnold Suppan terjedelmes tanulmánnyá duzzadt referátuma. Tilkovszky Lóránt