Századok – 1992

Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634

644 sz. jónás ilona 22

„...Honoratz si gaymenta, tant fom Ii paors grantz Las! Ben mi vengra miellz fossa mortz am los santz Ben ay vist! Elcun temps pensar non mi podia Fos donatz a serpentz le fiyll del rey d'Ongria" I.m. 2120-2131. sorok. 23 „Glorios fïyll de rey" I.m. 4032.sor. 24

Moravcsik Gyula, A csodaszarvas-monda. Philologiai Közlöny, 1914. Solymossy Sándor, A magyar csodaszarv asmonda. Magyarságtudomány, 1942. 157-175.; Dömötör Tekla, Les variantes hongroises des légendes médiévales du cerf. (Littérature hongroise - littérature européenne, Budapest, 1964.; V.Kovács Sándor, Eszmetörténet és a régi magyar irodalom. Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely Gy. 1984. 139. 25Pschmadt, C. Die Sagen von der verfolgten Hinde. Greifswald, 1911. 26

„Ó az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni... Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami „István" a görög nyelvben „korona" a latin beszédben. Mivel Isten azt óhajtotta, hogy e világban is királyi hatalom koronázza, s a jövóben váltsa fel az örökké tartó boldogság koronájával, kijelölte Ót az örök, el nem múló dicsőség elnyerésére. " Szent István legendája Hartvik püspöktől. Árpád-kori legendák és intelmek. Budapest, 1983. 35. és 36. 27

„Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el." Anonymus, Gesta Hungarorum. Ford. Pais D., Budapest, 1975. 81. 28Braët H. Le songe dans la chanson de geste au XHe siècle (Romanica Gandensia XV) Gent, 1975; Lanzoni F. Il songo presago délia madré incinta nella letterature medievale e antica. (Analecta Bollandiana XLV) 1927, 225-261.) 29

Szent Switbert a „frízek apostola" életrajzában olvassuk, hogy anyja álmában hatalmas csillagot látott, amelynek sugara megvilágította Germániát és Galliát; Szent Willibrod, „Germánia apostola" születését is álomjóslat előzte meg, anyja méhéből hatalmas ragyogás áradt, amelynek fénye elűzte a sötétséget. Lanzoni, I.m.; - Fényként jelenik meg Dantenál Szent lakab a kereszténység harcosa és védőszentje. „...És ím felénk újabb fény hatott / — a Zászlós, akiért Compostellába ember annyi megy s jő." Dante Paradicsom, XXV 13-18. s. (Babits M. ford.) 30

„...Una flama lusentz / Lo trasceis tot entorn" „En forma de colomba blaqua e resplandent L' en an vista montar tro intz el fermanent," Vida, LDC. fej. 4013-4014. és 4018-19. sorok. 31

„Cyll que crezon en luy son fals guahador, / Lebros e malannant, e vivőn a dolor." Vida II. fej. 231-232. sorok. 32 „E nembre ti dels e Grex / Que a ton gran honor / T'an fach enperador / Apres Leon, mon frayre, / De trastot son repayre, / De Romania la grant, / Car anc mon ас enfant! / Fiyll, en tu es l'espers / Do totz nostres poders / E trastot lo liynaie Pos tenier en paraie. " I.m. VII. fej. 790-800. sorok. 33 „...mas no iens de peccunia, con fan alcun prélat." 3819.S. 34

XLIV. fej. 3322-3351. sorok. 35 Paré G. Les idées et les lettres au XlIIe siècle. Montréal, 1947.; L Génicot, La spiritualité médiéval, Paris, 1958. 36 „...visa vero compassione ad pauperes ferebatur, quibus largas tarn privatas quam publicas elemosynas faciebat." (kanonizálási bulla, IX. A SS août, T. III. 781.) 37 „...Sequenti die Parascenes, facta copia eundi ad vicinam ecclesiam Templarionim, obvium habuit miserum hominem horribili lepra infectum: quem publice osculatus fuisset, nisi fratris sui Roberti timuisset offensam. Sed non potuit committere quin sequente die in Jesu Christi dilecti sui memóriám, qui putatus est quasi leprosus, et percussus a Deo e humilitatus; accitum leprosum, admirando fervore, pallio posito complexus amicissime exascularetur. Quod videns Robertus fratres pene obstupuit, et adeo fuit commotus hoc ejus exemplo, ut ipse quoque, quem ante valde inhorruerat, ulnis comprehensum, osculo suo benignissime acciperet." Vita A. SS. 812. 38 „Hinc crebrae dissensiones, hinc odia injusta nascuntur: diabolica lingua de amicissimis facit inimicissimos, concordesque dissacians gravissimis facit odiis dissidere. Ille vero offensarum acerbitatem deponens, consociation em et omnis boni fontem caritatem et concordiam colens in primis cunctis suadebat. Quando igitur dissensio ab aliis, ab ipso incipiebat reconcihatio, benignissime dissentientium injuriis ignoscente." Vita 814. 39 Vida, LX. fej. 40 Kalr L., Ungarn und die provenzalische Dischtkunst. (Zeitschrift für romanische Philologie B. 47/1927. 235-241.)