Századok – 1992
Közlemények - Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon I/59
KÖZLEMÉNYEK Varga László ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MAGYARORSZÁGON A történelmi szakirodalom a zsidó bevándorlás négy korszakát különbözteti meg a Kárpát-medencében. A 3-4. századból származó régészeti leletek szíriai és kisázsiai zsidók jelenlétére utalnak, de kontinuitásról esetükben nem beszélhetünk. A második korszak all. századra nyúlik vissza, s ez délnémetországi bevándorlókat jelentett, a folyamatosság Nagy Lajos korában — egyelőre csak átmenetileg — megint megszakadt, majd a mohácsi vészt követően újra elpusztultak a magyarországi zsidó gyülekezetek. A harmadik korszak egybeesett a török hódoltság korával, s annak megszűnésével le is zárult. A negyedik- és témánk, ill. a későbbi magyar zsidóság számára meghatározó korszak éppen a török kiűzésével párhuzamosan, az ország elnéptelenedésével vette kezdetét.1 A történetírásban helyenként szinte napjainkig kísért a magyar-zsidó együttélés jellegzetesen századfordulós, liberális megítélése. Ez a történeti kontinuitásra helyezi a hangsúlyt és a modern együttélés problémáit — ha töréspontoktól nem is mentesen — alapjaiban a magyar honfoglalásra vezeti vissza. Ennek talán legismertebb — s Arthur Koestler nemrég itthon is megjelent könyve2 révén újra aktuális — példája a kazár zsidók mítosza. A zsidó-kazár-magyar rokonság első markáns hazai megfogalmazását Kohn Sámuel adta 1884-ben megjelent művében.3 A tudós rabbiszerző bizonyítottnak veszi, hogy a kazárok között akadtak zsidó vallásúak is, s ez a tény attól nyer különleges hangsúlyt Magyarországon, mert a honfoglaló magyarokkal együtt valóban érkeztek kazárok a Kárpát-medencébe. E rokonságnak széles irodalma született azóta, egyesek teljesen elvetik ezt az elméletet, mások szerint — s ebben nem mondanak ellent Kohnnak — a kazárok szűk vezető rétege vette fel a zsidó vallást, míg vannak, akik — így Koestler is — a kazárokat teljes egészében zsidónak tekintik. Eszerint a korábban említett négy bevándorlási hullámon túl egy ötödiket, a honfoglaláskorit is meg kellene különböztetnünk, sőt legalább „faji" alapon éppen ez lenne az, amely egyfajta kontinuitással rendelkezik. A vita eldöntése helyett számunkra fontosabb az a tény, amire Schweitzer Gábor a Koestler-könyv utószavában Figyelmeztet, vagyis maga a historizálás szándéka, a tiszeszlári vérvád által felajzott
