Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
600 szakály ferenc való dézmáit igazán az város közé az bírónak be atta",25 8 (vagyis: nemcsak a mezőváros saját határában, hanem a bérelt pusztákon levő szántók és juhok után is megadták a tizedet). Mivel hasonló természetű vitákat a későbbiekben nem találtunk, nyilvánvalóan, hogy a saját tizedeiket kiárendáló településeken a nemesek sem vonhatták ki magukat a „török" és „magyar" jelzővel megkülönböztetett, valójában azonban egyként a tanács által beszedett és a város szükségére fordított tizedek beszolgáltatása alól. Ennek bizonyságát véljük felfedezni abban is, hogy amikor Kecskemét tanácsa 1677-ben lépéseket tett az utóbbi időkben erősen lecsökkent tizedmennyiség növelése érdekében, a csökkenés okai közt nem említtette a helyi nemeség ellenállását. (Ugyanebből a forrásból értesülünk arról is, hogy a város régi szokása szerint a befolyt tizedeket az ott megfordult török és magyar katonaság ellátására fordították, amiből következik, hogy Kecskemét nem ezek áruba bocsátása révén, hanem más forrásból — alkalmasul a marhaszám-adóból és a kisebb haszonvételek bevételeiből — fedezte a magyar részre fizetendő árenda, illetve a töröknek beszolgáltatandó pénzváltság összegét.)25 9 A Gyöngyös városa, illetve Nagyrédey (Tóásó) Gergely és Szegedi Eötvös István közti hosszú pereskedés arról tanúskodik, hogy a nemesek még a közösség érdekében tett szolgálatok fejében sem juthattak általános adómentességhez. A fokozódó török nyomás miatt nyugtalankodó tanács — a környékbeli helységekkel egyetértésben — 1668-ban a megnevezett két gyöngyösi nemest küldte Isztambulba, hogy ott közvetlenül a szultántól eszközöljenek ki különböző védleveleket a helyi török hatóságok túlkapásai ellen. Nagyrédey és Eötvös csak úgy vállalta a veszélyes utazást, ha a közösség — a költségek megtérítésén túl — „mindennemű adó- és impositóbeli" szolgáltatás alól is felmenti őket. Bár küldetésüket sikerrel teljesítették, a tanács — azzal a jellemző okfejtéssel, hogy mivel ez az engedmény a város földesurait is illetné, ilyen ígéretet nem is adhatott — elutasította követelésüket. A gyöngyösi nemesség adóviselési kötelezettsége olyannyira bevett elv volt, hogy Nagyrédey és Eötvös keresetét a jászberényi és más környékbeli előkelőkből — köztük több nemesből — álló convocatus bíróság is elutasította.26 0 Bizonyos: a nemesi státussal az adózás terén nem jártak olyan kedvezmények, amelyek önmagukban bárkit is annak elismertetésére vagy megszerzésére csábíthattak volna. Ugyanez vonatkozik a helyi vagy környékbeli közösség érdekében végzett közszolgálatra is. A hódoltsági nemesség elkülönülési kísérleteivel szemben a magyar fennsőbbség is a helyi közigazgatás egységét védelmezte. Ezt jelzi Esterházy Miklós nádornak a nagykun nemesekhez intézett azon 1629. évi utasítása, miszerint kötelesek elismerni a kunkapitányok fennhatóságát.26 1 Tulajdonképpen ennek az állásfoglalásnak szellemében rendezték a nemesi vármegyék utóbb is a közösség, illetve a nemesség között a bíróságviselés ügyében támadt vitákat. Gyöngyösön az volt a szokás, hogy a város népe Szent Gzörgy nap előtt tizenöt nappal három pár bírójelöltet állított, akiket 100-100 forint bírság alatt köteleztek a helybenmaradásra, és azokat, akiket megválasztanak, ismét 100-100 forint bírság alatt a tisztség felvállalására. 1671. április 24-én ismét a már 1658/59-ben másodbíróságot, a különösen nehéz 1663/64-es évben pedig főbíróságot viselt26 2 nemes Csöke Lukácsra esett a választás, aki azonban nem volt hajlandó előállani, mondván, hogy ő ugyan nem lesz bíró, mire a
