Századok – 1992

Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562

582 s7.akály ferenc mentesült minden, a személyét és fundusát terhelő földesúri szolgálattól s kapott engedélyt 1667-ben Keglevich Miklóstól, „hogy szabadossan nemes ember lehessen"."4 ó is egyidejűleg jutott ármálishoz; Pest-Pilis-Solt vármegye már ez év szeptemberében hódoltsági esküdtjei közé választotta,11

5

s 1668-ban a nagykőrösi taxafizető nemesek sorában szerepel.116

Keglevich utóbb alaposan megemelte a kvótát: Szepsei Szabó Jánost és feleségét 1672-ben 400 tallérért,11

7

Joó Mátét és feleségét, Borbély Katát, valamint öccsét, Mihályt ugyanakkor 450 tallérért,11

8

Szőrös Andrást és feleségét, Bíró Katát, valamint unokáját, Szabó Jánost pedig 1677-ben 400 tallérért manumittálta,11

9

egyszersmind szentesítvén (exemptálván) mindhármuk nagykőrösi telkét is. Az összeg alkalmasint azért volt ilyen magas, mert Keglevich egyszersmind azt is megígérte a felszabadítottaknak, hogy ármálist szerez számukra. Ugyanakkor kikötötte, „hogy az ő nemesi szabadságoknak sem magunk, sem m aradékink ellen, sem successorink ellen semmi úttal-móddal erejek ne lehessen, se ne praejudicálhasson, sem pedig semmi alkalmatossággal ne procedálhásson ellenünk magok, maradéki, sucessori", s hogy telkük a család esetleges magszakadása esetén szálljon vissza reá. Még több megszorítást tett az „egész magyarsághnak feő generálissá", Wesselényi Pál, amikor 1676-ban, ugyanazon a napon manumittálta és nemességszerzésre jogosította fel kecskeméti örökös jobbágyait, Kalocsa Jánost és fiait: Ambrust és Jánost (350 aranyért), illetve Pathai Andrást (200 aranyért). Megígértette velük, hogy a városi adófizetés alól nem vonják ki magukat, hogy házukat és egyéb ingatlanaikat másnak, mint kecskemétinek nem idegenítik el, hogy telkükre jobbágyot nem szállítanak, s hogy sem neki, sem jobbágyainak nem ártanak.120

Az utóbbi exemptálás érdekességét az adja, hogy Pathai András gróf Koháry István füleki főkapitány engedélyével már kerek négy esztendővel korábban ármálist szerzett.12

1

Vagyis az történhetett, hogy a dúsgazdag Pathai a békesség kedvéért a város másik földesurától, a rajtuk hatalmaskodó kurucok főparancsnokától még egyszer megváltotta saját telkét. A telek exemptálására némelykor nem a nemességszerzést megelőzően, hanem azt követően került sor. Jóllehet ráckevi Bory Mihályt és fiait: Miklóst és Mihályt már 1660-ban befogadta a vármegye,12

2

házukat csak 1676-ban sikerült mentesítettetni a zólyomi Esterházyaknak járó szolgálatok alól. A kötéslevél kimondotta, hogy e szabadság mindkét nembeli utódaikra átszáll, a család esetleges magszakadása után viszont a ház mentessége is megszűnik.12

3 A jobbágyi nemességszerzés engedélyezése még akkor is kitűnő üzlet lett volna a földesurak számára, ha a fenti megkötéseket nem sikerül elfogadtatniuk nemesedni kívánó alattvalóikkal. Különösen talál ez a megállapítás a hódoltságiakra. Nemcsak azért, mert az érintett földesúr így nem egyszer többet kapott egyetlen jobbágyától, mint az illető település egy évi adójának rá eső része volt, hanem azért is — sőt elsősorban azért —, mert tulajdonképpen olyan adóösszegekről és szolgálatokról mondott le, amelyekhez a summás adóztatás folytán külön amúgy sem tudott volna hozzájutni. Nem csoda, hogy egyes földesurak maguk buzdították jobbágyaikat arra, hogy telkük megváltásával megtegyék az első lépést a nemességszerzés felé. Legalábbis erre kell következtetnünk abból, hogy bedegi Nyáry Miklós és Zsigmond szinte futószalagon bocsátotta ki a manumittáló leveleket Heves és Külső-Szolnok megyei alattvalói számára, egyszersmind engedélyezvén nekik, hogy nemességet sze-