Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 537 (quasi nulli legi subjacere, unde ipsa villa minime pace gaudebat... legem instituit que pax nominatur). Gislebert de Möns krónikás megfogalmazása is jelzi, hogy a jogrend és a béke érvényesülése voltak a legfőbb értékek a közhatalom és a városi elit gondolkodásában. Utrecht kormányzó testületét a császár 1192-ben consuloknak nevezte.12 A francia városi életben is bonyolultan alakult történetileg, hogy milyen társadalmi és jogi alapon alakultak ki az irányító körök (milieux dirigeants). Különösen fontos a rendi-képviseleti monarchia későbbi klasszikus területén, Franciaországban annak szemügyre vétele, hogy ott a probi homines, jurés, scabini — akik igazgatták a városokat és azokban igazságot szolgáltattak — meddig gyakorolták ezt a hatalmat azon az alapon, hogy a városúr tanácsosai voltak és az helyezte őket tisztségükbe. Az ilyen helyzet régen kialakult már. III. Károly császár 887-ben adta át a langresi püspöknek az ottani városfalakat jogokkal és bevételekkel, hivatkozva a gróf eredménytelenségére. A püspök 872-ben már megkapta a pénzverési jogot, 967-ben a grófi jogot, így épült ki a fal birtoklásán és a lakosság védelmezési feladatán alapuló városuraság. Már ilyen korán látszik, hogy a királyság az ilyen fejleményben ellensúlyt látott a tartományi hatalommal, adott esetben a 10. század óta Dijonban székhelyét tartó burgundi herceggel szemben. A burgundiai Chalon és Autun püspök városok (cités) lévén, ezek lakosai a citiens nevet használhatták, viszont más települések falakon kívüli kereskedőközpontjainak lakosai (így Dijonban) a burgenses (bourgeois) megjelölést viselték. Amikor Dijon már kommunia lett, vezetői közt mindig feltűntek a polgárrá hasonult lovagok. Dominique Bigot, az 1213., 1218., 1223. és 1228 évi polgármester lovagi családból való volt. Eudes Le Riche, az 1229 és 1251 évi polgármester hol miles, hol burgensis, míg testvére Evrard Le Riche mindig miles. Három polgármestert adott Dijonnak a Pèlerin lovagi eredetű család. Az a körülmény, hogy a lovagság egymás mellett élt a polgársággal, vagy éppen elvegyült vele, sokféle formában jelentkezett, különféle következményekkel járt. A középfranciaországi Puy városi pénzverdéjét „büszke lovagok" kezelték, ők alkották az üzleti elitet és ezért fölülről féltek önállósulásuktól, alulról irigyelték őket, így 1102-ben tornyaikat a püspök és a köznép földdel egyenlővé tette. A 12. század elején Cambrai ministerei azt kívánták, hogy tisztségeik és illetményeik örökletesek legyenek. Döntőbírósági megállapodás szerint 1135-ben ezt a hűbért tartók érték el közülük, de a hűbért nélkülözők nem, ők polgárrá lettek. 1205-től — bizonyos életformaváltás során — a ministeriales felső csoportja is közeledett a polgársághoz, mint „a cambrai-i püspök szolgálóemberei, akik kereskedők". A Saint Quentinnek 1195-ben adott oklevélben a francia király az ottani lovagokat a gróf bírósága elé utalta, míg a vicomte bírósága foglalkozott a polgárok jogügyleteivel. A polgárok 1215-ben elnyerték a bíráik (scabini) választásának jogát, az igazgatási ügyekben pedig a polgármester és tanácsbeli esküdtjei (jurati) jártak el. A különbségtétel Saint Quentin-hez hasonlóan megvolt Bourges régebbi részeiben is, ahol lovagok és nemesek, bár a városban laktak, ki voltak véve a városi joghatóság alól. Amikor a francia király 1181-ben kiváltságot adott a domaine-jében fekvő Noyon városnak, kiemelte a lovagokat a közösségi adók alól. Az ilyenek miatt is törekedtek polgárok arra, hogy nemessé legyenek, falusi földszerzés, helyi nemességgel összeházasodás által, vagy egyszerűen nemes módra éltek.