Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 525 nem tűnt ellentmondásnak, hogy amikor a Lombard Liga 1168-ban Alessandria városát alapította Barbarossa Frigyes elleni védőbástyául, és megbízatásokat adtak ki arra, hogy lombard családokat vezessenek oda megtelepedni, a milanói köztársaság erre éppen Gherardo Ghilinit tartotta alkalmasnak, mivel a kijelölt területen nagy birtokai voltak. Ezzel a neves Ghilini nemesi família egyik alapítója lett az új városnak. Az olasz egyház hagyományos összetétele magyarázza meg, hogy Otto Ghilini, aki testvére vagy fia lehetett Gherardonak, a klérus általi 1176 vagy 1177 évi választással a második püspöke lett az új városban létesített egyházmegyének, majd 1185-ben Bobbio püspöke lett. G(h)erardo fia volt Vermo vagy Guglielmo, aki guelf volt. Ez az előkelő városlakó szerepel 1229-ben az alessandriai Nobili del Popolo helyzetű famíliák egyik képviselőjeként, amelynek joguk volt részt venni a városi Consiglio degli Anziani-ban. Ez a Consiglio degli Anziani ratifikálta 1234-ben az Alessandria és Acqui közti szövetséget. Vermo fia Giovanni 1280-ban az alessandriai milíciák feje volt. Jele az annak, hogyan olvadtak bele nemesek a városi vezetőrétegbe.7 Egy ilyen nivellálás szándéka nyilvánult meg az olasz városi kommuniák építészeti és szervezeti előírásaiban. Ez kétségtelenül hozzájárult a városi elit átalakulásához. Pisa consulai már 1164-ben esküt tettek arra, a compagnia vagy béketársaság élén állva, hogy megtiltják a lovagoknak szomszédaiknál magasabb tornyok építését. Volterrában 1239-ben az adóbecslő és beszedő tisztek tettek esküt arra, hogy az emberekre az adót negyedeikben vetik ki, mégpedig a gazdagra vagyonának megfelelően, a szegényre szegénysége szerint, méltányosság szerint. 1240 óta a milanói néppárt adót vetett ki a falusi körzetekre, ahol sok patríciusa és lovagja tulajdonnal rendelkezett. Az előkelők családszerű társaságait (consorteria) Bolognában 1252-ben feloszlatták, megtiltották tagjainak, hogy a városban oldalfegyvert hordjanak, nem kevés tornyukat lerombolták. Paviában a 13. század második felében három podestà (potestates) volt a maga külön tanácsával a lovagok, ill. a nép, s külön a jegyzők és jogászok számára, mindezek alá voltak rendelve a kommúnia potestasànak és tanácsának. Pisában az 1280-as években a régi nemzetiségbeli és az újonnan lett lovagok párhuzamos testületet alkottak mint commune militum kapitányokkal, marsalokkal és jegyzőkkel, a commune populi mellett. Pistoiában az 1280-as évek közepén a lovagi elemeket enyhébben adóztatták katonai értékük és régi kiváltságuk miatt. Elérkezve annyi olasz város sajátos fejlődése áttekintésének végére, világossá válik, miért olyan óvatos a régibb és újabb olasz szakirodalom a modern fogalmak visszavetítésében. Niccolo Rodolico a nagypolgárság (grande borghesia) kifejezést úgy alkalmazta a 12-13. századi Firenzére, hogy nem felejtette el az ipari és kereskedelmi jelző hozzátételét. Armando Sapori kínos következetességgel beszélt úgy az 1282. évi ún. zsíros népről (popolo grasso), mint amelyet ma magas polgárságnak (alta borghesia) neveznénk. Az irodalomtörténész Salvatore Battaglia jó érzékkel számította a pistoiai magas polgársághoz (alta borghesia) a java értelmiséget.8 A megelőző korszakban a német városok felett városurak (Stadtherr) álltak. Németországban a városok jelentékeny része püspöki uralom alatt állott, természetesen ilyen városuraság volt a püspöki székhelyeken: Köln, Mainz, Worms, Metz. A Rajna vidéki városi lakosság nyugtalanságát és a kor politikai harcaiban — inkább