Századok – 1992
Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517
városi elit a 12-13. századi európában 523 szonyokat, ahol a kereskedők, valamint a lagúnabeli szigetek és a szomszédos szárazföld (terraferma) földbirtokosai rendelkeztek a hatalommal. Genovában éltek régi arisztokrata családok, amelyek csoportokban (alberghi nobiliari) szerveződtek. Más városokban is adódtak arisztokrata csoportok, de ezek nem ilyen minőségben képviseltették magukat a város kormányzatában. Mellettük éltek a kézművesek akik szakosodásuk szerint (a különféle városokban eltérő) testületekbe (Arti, céhek) szerveződtek. A 13. század során előfordult, hogy megosztották a közösségi tisztségeket és a kormányzatot a „hatalmasokkal" (grande vagy potente) vagy éppen olyan törvényeket hoztak, amelyek igen súlyosan büntették a néphez tartozókat (populäres) megsértő „hatalmasokat", mint Bologna, Firenze és számos más város esete mutatja. Firenzében 1282-ben a hét nagyobb céhbe (orvosi és jogászi foglalkozásúak, bankárok, selyem- és gyapjúipari vállalkozók) tartozók vezették a kormányzatot, 1292-ben már a közepes céhekbe tartozókat is befogadták abba, de az alsó szakmák űzői és a nincstelen csoportokba tartozók kizárva maradtak. Az elitbe tartoztak a milanói kereskedők: az ottani szokásjog 1216-ban mintegy kereskedelmi kamarának tekintette a consules negotiatorum-ot, akiknek joghatósága volt a városi pénzverés és piacok felett. Határozataikat és bírósági döntéseiket évente fel kellett olvasni a polgárság általános gyűlésén. Ugyanakkor a szokásjog nem tekintette a consules negotiatorumot kormányzati tisztviselőknek és bírói vagy más közfeladatra megválaszthatók voltak. A pénz szerepének növekedését jelzi, hogy Észak-Itáliában polgárok vagy városi lovagok falusi birtokokat szereztek és ez erősítette a város kapcsolatait a contadoval. A politikai jogok gyakorlása és a közösségi hivatalok választhatósága mégiscsak az ingatlan javak tulajdonához kapcsolódott és a hivatal fontossága szerinti értékkel arányban maradt. Másrészt a tisztségek választhatósága és igen gyakori megújítása megakadályozta, hogy a közösségi adminisztratív személyzet külön réteget alkosson. Átrétegződést idézett viszont elő, hogy városba települt vagy éppen betelepülésre késztetett nemesek с lpolgárosodtak.6 Reggio évkönyvei szerint 1169-ben egy falusi nagy nemes és számos kisebb lovag kötelezte magát, hogy az év egy részében a városban lakik. Ilyen folyamatot sejtet, illetve észlelt megindulásának akadályozását célozta Barbarossa I. Frigyes császár a Trento városának adott edictumában, amikot megtiltotta, hogy bármely nemest vagy közembert kötelezzenek a városukban lakásra. VI. Henrik császár 1187-i kiváltsága sok engedményt adott Firenzének, de ragaszkodott ahhoz, hogy lovagok a közösségi adók alól mentesek legyenek. Siena 1252-i statutuma mintegy száz, a contadoban lakó családot kötelezett arra, hogy legyen a városban lakásuk. Mindezek miatt érthető, hogy a bonyolult réteg- és csoportszerkezetek árnyalt megjelölésére szokásosabb a szakirodalomban a „ceti dirigenti" kifejezés, mint az osztályviszonyokra épülő „classi dominanti". Ezt a kisebb városok kevésbé ismert vonásai is indokolják. Novi Ligure vezetői, hogy elkerüljék az erősebb Tortona comunejának való alávetést, hadi segítséget kerestek Genova, Pavia és Moltalto helységektől, 1135-ben szövetségi szerződést (convenientia) sikerült azokkal kötniük a Szt Miklós egyházban. Ez a szerencse és külső körülmény adott alkalmat arra, hogy fennmaradjon Novi Ligure szervezeti formájának (consularis comune) és belső összetételének emléke.
