Századok – 1992
Tanulmányok - Senga Toru: A besenyők a 8. században V–VI/503
a besenyők a 8. században 509 Szemirecsije területeit is elfoglalta, a másik csoport pedig — a kipcsakok — szintén a 8. század második felében indult nyugatra vagy északnyugatra a Déli-Urál felé. Kumekov lehetségesnek tartja, hogy a karlukok Szemirecsijébe való költözését a kimekek nyomása idézte elő észak felől, ó is, azt gondolván, hogy a besenyők a 8. században és a 9. század elején a Szir-darja medencéjében és az Aral-tó menti sztyeppén voltak, úgy véli, hogy a kipcsakok, akiktől — a muszlim források szerint — délre voltak a besenyők, közel helyezkedtek el a Déli-Urál délkeleti részéhez.42 Azonban nemcsak annak kétséges volta miatt, hogy a kimekek a 8. század közepéig az Altajtói északra az Irtis mentén voltak,4 3 hanem tekintettel az ujgurok nyugati irányú terjeszkedéseire sem tartjuk valószínűnek Kumekov véleményét, miszerint az ujgurok a karlukok által elhagyott területet engedték át a kimekeknek. Az, hogy az ujgurok a 750-es évek első felében kezdtek befolyást gyakorolni az Altaj-hegységen túl az Irtis vidékéig terjedő területre is, bizonyára hatással lehet a besenyőkre is. A második ujgur kagán terjeszkedési törekvései szerintünk összefüggésben állnak a tibeti forrásban olvasható ama eseménnyel, hogy a besenyők háborúskodtak az ujgurokkal. Feltehető, hogy ekkor a Felső-Irtis jobb partjának urai a besenyők után az ujgurok lettek. Megjegyzendő azonban, hogy az ujguroknak az adott pillanatban nem sikerült még nyugatabbra űzni a besenyőket, nem úgy, mint a karlukokat. Tamim ibn Bahr, aki Talasz környékéről az Isszik-tó mellett haladva utazott a toquz oguzok országába, utibeszámolójában úgy ír, hogy a kimekek a toquz oguz kagán városától északra (balra) voltak. V.Minorsky, aki az arab forrást beható vizsgálat alá vette, rámutatott arra, hogy Tamim utazása a toquz oguzokhoz, azaz az ujgurokhoz, 821-ben volt. Szerinte a kagán városa alatt, amelyben Tamim látogatást tett, az Orhon vidéki Kara-balgaszun (Ordu balïq) értendő.44 Ha így volna, Tamim híradásáb,an a toquz oguzoktól északra nem a kimekekről, hanem inkább a kirgizekről történt volna említés. Tudjuk, hogy amikor az ujgurok 791-792-ben szétverték a tibetieket Pei-t'ing vidékén — amelyért e két hatalom vívott harcot 789-től — a Tiensan keleti és északi vidéke ujgur befolyás alá került, mely majd egyre erősebbé vált.4 5 Huai-hsin kagán idején (795-808) az ujgur kaganátus hatalma a tetőpontjára hágott, és az ujgurok Belaszagunon túl egészen a Szir-darjáig vezettek hadjáratokat. Az, aki később Pao-i kagán lett, e hadjáratokban nagy hadi érdemeket szerzett, és a trónra lépte után (808-821) politikai, gazdasági és vallási szempontból a lassan hanyatlásnak induló Ujgur kaganátus nyugati része Pei-t'ing (Bei balïq) központtal kezdett fontosabbá válni a mongóliai területnél.46 Mindezeket figyelembe véve úgy véljük, hogy Tamim nem Kara-balgaszunban, hanem Pei-t'ingben tett látogatást. Feltételezhető, hogy Tamim utazásakor a besenyők már nem voltak az ujgurok közelében, és következésképpen az Irtis menti szállásterületüket valamikor a 8. század második fele és 821 között hagyták el. Időközben a kimekek megjelentek az ujguroktól északra. Az előadottak fényében valószínűnek látszik, hogy a besenyők költözésének előidézőjeként elsősorban az ujgurok jöhetnek számításba, de a kimekeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az utóbbiakkal kapcsolatban különös figyelmet érdemelnek a kipcsakok, akik a Hudïïd al-'älam szerint a kimekektől váltak el,47 és akiket Gardizi a kimekek egyik alkotóelemeként említ.4 8 A kipcsakok, akiknek korábbi történetéről alig tudunk valamit-4 9 először a 8. század közepéről való Sine uszu-i felirat
