Századok – 1992

Krónika - KUMOROVTTZ LAJOS BERNÁT 500

krónika 501 végzett paleográfiai és diplomatikai stúdiumok során tökéletesítette. Tudományos pályafutásával és sikereivel rendje hírét-nevét mindenképpen öregbíteni akarta. Tevékenységét a katolikus tudományosság a Szent István Akadémia tagjai közé való választással ismerte el. Kumorovitz professzor soha nem hajhászta az érdemeinek méltán kijáró elismerést. Úgy gondolta s meg is mondta: amit az embernek adtak, azt el is vehetik tőle. Ezért amikor nehéz idők következtek rá, rendje iskoláit államosították, őt az Akadémia tagjai közül törölték, majd később egyetemi óráit is lehetetlenné tették, sőt nyugdíjra jogosító állás nélkül maradt, sztoikus nyugalommal, méltatlankodás nélkül viselte a rajta esett súlyos jogtalanságokat. Tudományos munkája nem szünetelt a nehéz időkben sem, ekkoriban készítette egyik alapvető forráskiadványát, a Veszprémi regesztákat. Ugyanekkoriban írta meg nemzeti színeink és államcímerünk múltjával foglalkozó művét, amelyet 1956. októberében akadémiai doktori értekezésnek fogadtak el. A következő évben a Budapesti Történeti Múzeum tisztviselője lett, majd a középkori osztály vezetője ugyanitt. 1960-tól megkezdődött a rajta esett sérelmek évtizedeken át tartó, fokozatos orvoslása: ismét újra tartotta egyetemi óráit, majd címzetes professzor lett. Tanári tevékenységét 1981-ben hagyta abba. Tanítványai egyetemi oktató tevékenységének fél évszázados fordulójára emlékkönyvet adtak ki Mesterüknek tisztelegve. Az agg professzor 1987-ben elkészítette másik, nagyszabású forráskiadványát, a Budapest Története Oklevéltár Zsigmond-kori kötetét. Ezt követte akadémiai levelező tagságának helyreállítása, majd rendes taggá választása. Egy-egy tudományos kérdés olykor évtizedeken át, vagy évtizedek múltán is foglalkoztatta. Állandó volt benne a már elért eredmények megszilárdításának, továbbépítésének, vagy éppen, ha új igazság felismerése kívánta, helyesbítésének igénye és készsége. Pátriárkái kort ért meg, s idejével kétségtelenül nem fukarkodott, hanem bölcsen gazdálkodott. Ilyen az évtizedek folyamán ismételten kutatott tárgya volt pl. a középkori magánjogi írásbeliség, a cartula sigillata, az Anjou-kori kancellária, valamint számos várostörténeti, heraldikai és pecséttani téma. Embernek és barátnak hűséges, mindig segítőkész, őszinte, szelíd, jóságos teremtés volt, emberségben maximalista. Nem kereste a vitát, nem szívesen bocsájtkozott polémiába, azonban ha nem kerülhette el, félelmes bajvívónak bizonyult. Segítőkészségének közismertségét mutatja az a közmondásossá vált és tettekkel igazolt kijelentése, hogy bárkinek hajlandó szakmai tanácsot adni, ha kéri, még a hajdani nagy forgalmú Kálvin téren való áthaladás közben is. Senkivel nem éreztette, ha sérelem, vagy bántalom érte. Ezt kívülálló legfeljebb abból következtethette, ha elkövetőjével a professzor a szokottnál is nyájasabban, udvariasabban bánt. Az ígéret, az adott szó számára szent volt. Pacta servanda - idézgette és gyakorolta ezt a mostanság megvalósulni ritkán látott erényt. Egykori tanítványainak nagyobb része már a triariusok közé tartozik. Szerencsések vagyunk, hogy tanítványai lehettünk. Gerics József