Századok – 1992

Történeti irodalom - Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre (Ism.: Egyed Ákos) III–IV/486

486 történeti irodalom 486 csak önmagát kikiáltó, tehát álcár? Az álcárok sorjázása egyébként odáig ment, hogy egy dalmáciai kalandor Stephan Mali-nak, tehát közvetve III. Péternek nevezte magát. Milnyikov még néhány egyéb álcár és álcárnő történetére is kitér Katalin idejében, de ezek ismertetése már túlságosan hosszúra nyújtaná ezt a recenziót. A kötet végén a névmutató előtt található a felhasznált levéltári és könyvészeti anyag felsorolása (a marxista klasszikusok már csak a névsoron belül, nem kiemelve). A könyv nem lábjegyzeteket ad, hanem a szövegen belül utal ennek a jegyzéknek a sorszámára és esetleges lapszámokra. Néhány illusztráció egészíti ki a kötetet, pl. az 1768-as akrostichon facsimiléja. Nagy munkát végzett a szerző, sok új szempontot is hozott fel az álcárság szociálpszichológiájára, utal arra is, hogy nyugaton ez a jelenség alig ismert. Nagy anyag érdekes, lebilincselő tárgyalásban. Módszertani szempontból is nagyon tanulságos. Niederhauser Emil BATTHYÁNY LAJOS GRÓF FŐBENJÁRÓ PÖRE Az anyagot válogatta, a jegyzeteket készítette és a bevezető tanulmányt írta Urbán Aladár Európa Könyvkiadó - Batthyány Társaság, Budapest, 1991. 437 I. Az első magyar független felelős minisztérium miniszterelnökének alakja és tevékenysége — mint ismeretes — a magyar történetírásban hosszú ideig háttérbe szorult. Értékelése pedig szélsőséges határok között mozgott. Egyesek számára forradalmár volt, mások viszont túlságosan lojálisnak tartották, hogy eztán a nemzet és az udvar között ingadozó, sőt az utóbbi iránt megalkuvó politikus portréja is felbukkanjon. Sem a történetírás, sem a közvélemény nem tudta, hogy mit kezdjen Batthyány miniszterelnökségével. De a kutatás elmélyülése s a forradalom történeti analízisének szükségessége elkerülhetetlenül vezetett Batthyány Lajos szerepének, egyéniségének újragondolásához. Ezt nem kis mértékben előmozdította az a felismerés, hogy a miniszterelnök a honvédelem megszervezésében kiemelkedő szerepet vállalt A kérdés feltárását az 1848 1849-es európai és a magyar forradalom történetével már fiatalon is foglalkozó Urbán Aladár végezte el. A nemzetőrség és honvédsereg szervezése 1848 nyarán című 1973-ban közölt nagy monográfiája egyszerre új megvilágításba helyezte a felelős miniszterelnök megítélését, mert meggyőzően bizonyította a szakmai és a szélesebb közvélemény előtt, hogy Batthyány volt a nemzetőrség első szervezője és a honvéd toborzás kezdeményezője. Batthyány Lajos újraértékelése nem maradt egyéni kezdeményezés. A volt miniszterelnök születésének 175. évfordulóján, 1982-ben hat jeles történész, köztük Urbán Aladár, a Századokban (1982) új megvilágításban helyezi Batthyány Lajos személyét és működését. A további lépést viszont ismét Urbán Aladár teszi meg az 1986-ban közölt Batthyány Lajos miniszterelnöksége című újabb vaskos könyvével. A szintézis igényével fellépő monográfiában kialakult Batthyány-képről, a szerző tömör megfogalmazásában, ezeket tudhatta meg az érdeklődő: „Ez a Batthyány nem az udvar kegyeit kereső, megalkuvó politikus. Ellenkezőleg: ragaszkodik nézeteihez, követeléseket támaszt, lemondással fenyegetőzik mind Bécsben, mind Innsbruckban. Amíg a külső körülmények is segítik, elér bizonyos eredményeket. Természetesen nem forradalmár, de számol az európai forradalmak által teremtett helyzettel. Határozott és kockázatot is vállaló büszke nagyúr. Királypárti, de urának a magyar királyt és nem az osztrák császárt vallja. Alkotmányos monarchista, de amikor a király az az alkotmány között kell választania, habozás nélkül az alkotmányt és a népfelséget védelmező országgyűléssel működik együtt." Világos kép: nem a nagy minisztertársak árnyékában meghúzódó-vergődő, adminisztrálgató miniszterelnök ez, hanem a történelem alakításában tudatosan és határozottan kiemelkedő szerepet játszó politikus. Olyan, aki legelső feladatának a márciusi szabadságjogok elvi védelmét és gyakorlati megvalósítását tartja. Ezek után érthető kíváncsisággal vehette kezébe 1991-ben az érdeklődő Urbán Aladárnak a Batthyány-kérdésben megjelentetett harmadik kötetét, amely a miniszterelnök perének történetével foglalkozik. Hogy ez a kötet nem maradhatott el, az Urbán Aladárnak a teljes Batthyány-szintézis megírását célzó tervéből logikusan következik. A szakirodalom, valamint a szélesebb érdeklődés szempontjából két kérdése merülhet fel a kötet kiadásával kapcsolatban. Az első számára az, hogy szükséges volt-e erre a kötetre Károlyi Árpádnak