Századok – 1992
Történeti irodalom - Milnyikov A. Sz.: Iszkusenle csudom: „Ruszki princ” ego pro$ dvojniki-szamozvancü (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/484
484 történeti irodalom 484 munkái csak kis részben jelentek meg, a protestánsok egyenjogúsítása nem sikerült, fiai Németországban telepedtek le, az evangélikus egyház üldözése miatt. Kollár Adám Ferencnek 1773-ban a toleranciáról mondott szavaival fejezi be előszavát Tibensk^. Juraj Pavelek egy utószóban technikai tudnivalókat közöl, felsorolja a Bél-levelek őrzési helyeit. Néhány levelet ő is talált, 1980 óta több került elő, ahogy arra Tibensty is utal. Pavelek 1955 óta foglalkozik Bél fordításával, ő fedezte fel, hogy a De Servitute...nem Bél munkája, hanem Jony Jánosé, de Bél szerkesztésének nyoma van rajta. Az eddigi kiadásokat is pontosan idézi. A kötet 339 levelet közöl időrendben, szlovák fordításban. A jegyzetek megadják a levél eredeti őrzési helyét, szükség esetén magyarázatokat. Persze a szerkesztő nem minden utalást tudott megmagyarázni, hiszen ahhoz további, bizonytalan végeredményű kutatások kellettek volna. Éppen ezért kár volt néhány jegyzet esetében a megmagyarázandó szöveg után kérdőjelet tenni. Kár, hogy a magyarázatokban nincs jelezve a levél eredeti szövege, csak ahol megvan a címzés, azt közli eredetiben a magyarázatokban (ez többnyire francia). Csak az előszóból lehet megtudni, hogy a Klement Andrásnak szóló első három levél magyarul íródott. A levelek xeroxkópiáit 5 példányban legépelték, ezek különböző szlovák tudományos intézményekben hozzáférhetőek a kutatók számára. Nagyon hasznos egy jegyzék a szövegben szereplő személyekről és családokról a lehetőség szerint teljes magyarázatokkal. Ettől függetlenül van név- és helynévmutató, a szlovákiai helynevek csak mai szlovák formájukban szerepelnek. Persze bármilyen lelkiismeretes munka mellett is adódnak tollhibák. A magyarázó jegyzetekben a livek úgy szerepelnek, mint finn-ugor népcsoport, amely ma is él Lettországban, holott tudjuk, hogy kihaltak. Tartu kétszer is szerepel, mint magyar helynév, pedig nyilvánvalóan az észtországi egyetemi városról van szó, a latin eredetiben minden bizonnyal a Dorpat alak szerepelt. Ahogy Tibensky előszava is utal rá közvetve, Bél Hungarus volt. A fordító egy helyen, egy Ráday Pálnak szóló levélben a magyar nyelvre vonatkozó kitételt korrekten „a mi nyelvünk"-nek fordítja. Az előszóban és többnyire a törzsanyagban is a magyar családnevek — a mai szlovák használattól eltérően — magyar formájukban szerepelnek, (szlovák keresztnevekkel) de nem mindig. Az 53. lapon Kâpoâi, de már a magyarázatoknál Kápossy, és ugyanígy a névmutatóban is. Vagy a 69. lapon Sipoä és Darvassy. De nem érdemes ilyen kérdéseken veszekedni vagy ezeket inkriminálni. Nagyon jó, szolid kiadványról van szó, első ízben teszi közzé Bél Mátyás eddig megtalált leveleit. Sajnos, a mai kiadási viszonyok közt reménytelen azt kívánni, hogy legyen egy magyar fordítás is. A születési jubileum (1984) körüli időszakban még voltak érdemleges kiadványok, a Notitia egyes vármegyéit vagy a De re rustica-t kiadták. A levelezésre már nem volt mód. így legalább szlovákul olvasható. Niederhauser Emil A. SZ. MILNYIKOV ISZKUSENIE CSUDOM: „RUSZSZKU PRINC", EGO PROTOTIPÜ I DVOJNIKI - SZAMOZVANCÜ Leningrád, 1991, Nauka, 267 1. MEGKÍSÉRTÉS A CSODA ÁLTAL: AZ „OROSZ HERCEG", PROTOTÍPUSAI ÉS AZ ALTEREGO - ÁLCÁROK A kiváló leningrádi történész Alekszandr Szergejevics Milnyikov már 1987-ben kiadott egy könyvet „Legenda az orosz hercegről" címen (ismertetését ld. Világtörténet 1987. 4. sz. 144-145. 1.) Ebben az 1775-ös csehországi parasztfelkelés alkalmából — igaz, hogy későbbi forrásban — említett orosz hercegről (vagy inkább Királyfiról) írt, aki a felkelők között állítólag vezető szerepet játszott. Ezzel kapcsolatban írt a Montenegróban 1766-73 közt szereplő St"oan Maliról, aki azt engedte híresztelni magáról, hogy ó a csodás módon megmenekült III. Péter orosz császár. Milnyikov már itt utalt a népi képzelet szerepére az álcárok megjelenésében, olykor ideiglenes sikereiben, mint az Pugacsovnál látható. Ezt az itt ismeretetett könyvet Milnyikov az előbbi alapos átdolgozásának nevezi. Valójában egészen új könyvről van szó, csak keveset ismétel meg abból, amit az előzőben már bővebben kifejtett, hanem éppen a népi legendaképződés szociálpszichológiáját kívánja megmagyarázni. Szinte művészien felépített és nagyon élvezetes stílusban megírt könyvében éppen ezért bizonyos mértékig magát III. Pétert állítja a középpontba. Az előző könyvhöz képest hallatlanul sok új anyagot dolgozott fel, a szovjet központi levél-