Századok – 1992

Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427

a sóvidéki népoktatás története 1848-ig 443 A 19. században a tananyag lassú korszerűsödésével párhuzamosan új kézikönyvek jelentek meg a Sóvidék református falusi iskoláiban is. Csórja Ferenc: Hazai és közönséges história (Nagyenyed 1841), Török János: Közönséges história (Marosvásárhely 1845) Edvi ülés Pál népolvasó-könyve és Török János: Geographia gyermekek számára (Marosvásárhely 1846) című munkái terjedtek el szélesebb körben.102 A tankönyvek beszerzése a szülők feladata volt, de gyakran érkeztek könyvadományok az egyházi főhatóságoktól is. így Parajdon 1836. decemberében „a Sz. Visitatio az oskolai gyermekeknek tanítására adott által Oskola Mester Bartha Sámuel uram kezébe Magyar és Erdélyország Nagy Mappáját fáin Regálé pappiroson és 10 darab geográfiai könyvet." 10

3

Az atyhai néptanoda pedig 1846-ban 75 forint értékben ábécés és imakönyveket hozatott. 10

4 A kis osztálytermekben összezsúfolt 40-50, néha 70-80 gyermekkel egyszerre foglalkozott az iskolamester. A testi fenyítés — mint a korábban tárgyalt felsősófalvi példa is bizonyítja — mindennapos volt. A tanítás során a gyermekek érdemjegyeket nem kaptak, előmenetelükről a vizsgák során értesültek a szülők. Nyilvános próbatételt évente kétszer tartottak, a jelentősebb „éwégi examen"-re virágvasárnapján került sor.10

5 A falusi kisiskolák tevékenységében nagyon fontos szerepe volt az éneklésnek. Az egyházi énekek megtanulásán és gyakorlásán túlmenően hozzájárultak a gyermekek zenei neveléséhez, a népzenei kultúra megőrzéséhez és hagyományozásához. Nem véletíen, hogy a források gyakran szólnak az éneklés elhanyagolásáról vagy rosszul tanításáról. Az alsósófalviak 1804-ben azért panaszkodtak Intze István mester ellen, mert „az Énekeket fenn kezdi, s a Gyermekek a keze alatt nem gyarapodnak".106 A vizitátorok 1830-ban meghagyták a korondi unitáriusoknak, hogy gyermekeik „a classisba feljárjanak a tanulásra, s aztán két presbiter előtt a vallásra oktattassanak, úgyszintén az éneklésre is".107 Az új tanítási módszerek térhódítása A falusi kisiskolákban a 19. század elején nagy népszerűségnek örvendő Lancaster-féle „kölcsönös tanmód" nagyon megkésve és kevés eredménnyel jutott el a Sóvidék elzárt településeibe. A marosvásárhelyi professzorságot az atyhai lelkipásztori állással felcserélő Miklósi Sándor jóvoltából ez a tanítási mód a Sóvidéken is fokozatosan elterjedt. „Az 1846-ik évvel (...) a korszerű terjedelmes néptanodát felépítette, a padlásokat, ajtókat, ülőpadokat, Lancaster táblákat az érdemes lelkész nyakára rakott költséggel tökéletességre vitte, és a 125 népességű intézet tanítását szív-örömmel vezeti, semmi tandíjjal nem bíró szegény tanító segédeivel, kiket lelkészökkel együtt, sorsuk a biblia és énektár mellett, az eke, villa, ásó és fejsze kezelésire is meghívott."108 Az atyhai néptanoda a korszerű ismeretek terjedéséről is gondoskodott: a gyermekek és felnőttek egyaránt tudomást szereztek a vasútról, s selyemhernyótenyésztésről, az eperfa ültetéséről és szaporításáról. A népoktatás korszerűsödésének jeleként ugyancsak Atyhában 1846-ban megalakult a Sóvidék első óvodája is.109