Századok – 1992
Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427
440 tófalvi zoltán A gyermekek távolmaradása miatt az iskola néha évekig szünetelt. 1846-ban a parajdi református iskolával kapcsolatosan jegyezték fel: „Oskola nints, melynek okát az Oskolamester a szülékben mondja, mind kik nem járatják fel a gyermekeik. A szülék az Oskolamestert hanyagsággal és imitt-amott járással vádolják."8 6 A múlt század közepén készült statisztikai összeírások lehangoló képet nyújtanak a falusi kisiskolák látogatottságáról. 1842-ben Udvarhelyszékben minden száz iskolaköteles gyermekből csak negyven járt iskolába. 8 7 A „lehetőség szerint minél több gyermek nevelése" elv a Sővidék kisiskoláiban közelről sem érvényesült. A sóvidéki iskolák tanulólétszámára vonatkozó első adatunk 1748/49-ból származik, ekkor öt gyermek járt a sóváradi rektor keze alá.8 8 A tanulólétszám 18-19. századi változását a túlodali táblázat szemlélteti. A parajdi sóbánya mellett működő iskola tanulóinak létszámáról készített évi kimutatások8 9 árnyaltabb, életszerűbb képet nyújtanak: Év Iskol •kötelesek zárna Rendszeresen jár Némelykor jár Nem jár 1786 30 9 5 16 1790 16 2 4 10 Az iskolalátogatók száma hónaponként, de a hónapon belül is változott. Ennek igazolására elegendő, ha az 1845/46. évi sóváradi példáit említjük: Iskolaköteles Iskolába jár Iskolaköteles okL 4. okt 31 dec. 11 jan. 12. febr. 13. márc. 20 fiú 70 -18 35 58 62 40 leány 30 -_ 5 15 24 10 Összesen 100 -18 40 73 86 50 A fenti kimutatás is igazolja: tájainkon a „tanév" valójában decemberre, januárra és februárra korlátozódott. A sok munkaerőt igénylő mezőgazdasági munka, a betakarítás, a fa beszerzése elhúzódott november végéig, december elejéig. Télen viszont a nagy hó, a ruha és lábbeli hiánya miatt maradtak távol a gyerekek az iskolától. Az egyházi és világi elöljárók iskolalátogatást sürgető erőfeszítései legtöbbször eredménytelenek maradtak. A gyermekek mintegy 60%-a nem járt iskolába! Erdély-szerte — tehát a Sóvidék falvaiban is — a vallásos ismeretek és az egyházi énekek elsajátítása érdekében nyáron is eljártak az iskolába. Bár a rendelkezések szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba, valójában az úgynevezett nyári tanítás teljességgel soha nem valósult meg. A vizitátorok ezzel kapcsolatosan jegyezték fel 1830-ban Korondon: „nagy kedvetlenséggel érti a Visitatio, hogy többszöri megintés után is ezen Eklézsiában a nyári tanítás folytatásban nintsen. Mentik a reprezentánsok az ifjakat azzal, hogy a nyári napokban havason vagy marhapásztorkodás mellett kell ülniük, rész szerint szekerességre járnak."9 0 Az iskola elvégzése után az amúgy is kezdetleges írás-olvasáskészség rendszerint elsorvadt, legjobb esetben névaláírásra szorítkozott.
