Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

306 standéi sky éva zsidó vallású nemzetgyűlési képviselő szólt hozzá a törvényjavaslat vitájához, „Nyugodt lélekkel merem állítani — mondotta többek között —, hogy a magyar zsidóság jelentékeny részben a magyarságának áldozata... százalékszerűen talán a magyar zsidóságot irtották ki legjobban, mert a magyar zsidóság elődeinek, vezetőinek példáját követve mindig magyarnak vallotta magát, a világ cionista szervezeteihez nem tartozott olyan tömegesen, mint például a romániai zsidóság... A mostani zsidóság is megtette kötelességét, annak ellenére, hogy úton-útfélen még mindig hallani olyan kiszólásokat és megnyilatkozásokat, sokszor felelős tényezők szájából, hogy elkeseredés vesz rajtunk erőt és éppen ezért a magyar zsidóság körében egy kivándorlási láz van." Anti a háború utáni antiszemitizmus legfőbb okául azt nevezte meg, hogy „a zsidó vagyont szétforgácsolták, a nyilasok nyilván hozzájuk legközelebb állóknak odaadták, legtöbbnyire ingyen, legtöbbnyire ellopva. Most a zsidóság tekintélyes része ezeket a javakat visszakövetelte és azok, akik ellopták maguknál tartották, sértve érzik magukat, fájlalják, hogy visszajött az az amerikai nagy államférfi által csodalábúnak nevezett zsidó és vissza merte követelni a magáét. Márpedig ezt az erkölcsiség is megköveteli és minden jogrend azt mondja, hogy aki valakinek a vagyonát jogtalanul eltulajdonítja, annak azt vissza kell adnia. Az antiszemitizmusnak ez a legnagyobb alapja". A törvényjavaslat vitájakor szembekerült egymással a Kisgazdapárt és a Parasztpárt. Anti ugyanis nehezményezte, hogy az NPP nem állított szónokot (Közbeszólt ekkor Borsa Mihály kisgazdapárti képviselő: „Kergetik a csodaszarvast! Derültség." Vásáry József szabadságpárti képviselő hozzáfűzte: „De koalíció van, megbocsátják neki.") Az NPP nevében Kondor Imre utasította vissza azt a feltételezést, mely szerint a Parasztpárt közömbös e bel- és külpolitikai szempontból egyaránt fontos törvényjavaslat iránt. A nemzeti megbékélést elősegíteni, és a nemzetközi jó hírnevet erősíteni szándékozó törvény tehát már az előkészítés e szakaszában sem felelt meg az előterjesztők elképzeléseinek. A parasztpárti képviselő szavainak élét váratlanul a nagytőke ellen fordította. Antikapitalista frazeológiája a kommunistákéra emlékeztetett. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a valódi frontvonalak nem a polgári demokrácián belül húzódnak. „Ha a nagykapitalizmus most az antiszemitizmus vádjával akarja leszerelni Veres Pétert, vagy akármelyik radikális mozgalmat — jelentette ki indulatosan (Veres nevét egy közbeszóló említette - S.É.) —, akkor megint a zsidóságnak tesz rossz szolgálatot, éppen a javaslat szelleme ellen cselekszik, és igen egyszerű politikai manőver az, hogy minden hangot, amely a ránk telepedő nagykapitalizmust kritizálni meri, itt antiszemitizmusnak méltóztatik nyilvánítani." A törvényjavaslat részletes vitája már nyugodt hangnemben folyt. A módosítások nem változtattak lényegesen. Ries István szociáldemokrata igazságügyminiszter beszédében szintén nem utalt a zsidóellenesség 1945 utáni megnyilvánulásaira. Sőt, azt a látszatot keltette, mintha az antiszemitizmus megszűnt volna Magyarországon. „A magyar köztársaság kormánya — mondotta — bizton reméli, hogy a faji gyűlölet fúriái .. soha többé nem merészkednek majd elő sötét odúikból."41 A törvényben — az 1946.: XXV. törvénycikk 1946. november 15-én jelent meg az Országos Törvénytárban — szó sem esik a zsidók megkövetéséről, a barbarizmus