Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

304 standéi sky éva a népbíróknak sem, mert azoknak a fele is zsidó, a gazdasági rendőrség fele is zsidó, nem a régi politikai nevelés miatt, ezért antiszemita a munkásság. Ha gazdaságilag megtömnénk a prolikat, nem zsidóznának... Két hét alatt a pártiskolán nem lehet kommunistákat nevelni... A szociáldemokratáknak nagy szerepe van abban, hogy engem leváltottak. A mi pártunkat úgy állították be, hogy ez a zsidók pártja, pedig ezt jobban el lehet mondani a Szociáldemokrata Pártra, mert a kereskedők nagy része szociáldemokrata."3

8 Sem Rákosi Mátyás, sem Oszip István nem írta le előre mondandóját, hiszen a miskolci események még túl közeliek voltak. Rákos beszédén hol a bosszúság, hol zavarodottság, hol sértődöttség érződik, de nem hiányzik belőle a rá jellemző magabiztosság, a hátrányokat a maga javára fordító politikus fifika sem. Először és utoljára ismeri el ilyen nagylétszámú pártfórum előtt, hogy az antiszemitizmus a párton belül is létezik, hogy az atrocitásokért a kommunisták felelősek. Őszinteségét rögtön megbánja, s a felelősséget igyekszik a „fasisztákra", a „reakciósokra" hárítani. A bűnbakkeresés és a reális helyzetértékelés között feszülő ellentmondás leplezi le leginkább. Oszip kapkodó méltatlankodása ugyancsak önleleplezó. Joggal utasítja vissza a vezetők felelősséghárítását, ugyanakkor nem tudja, nem akarja takargatni a zsidók iránti ellenszenvét. A miskolci véres események után az MKP lemondott a politikai célú tömegdemonstrációk szervezéséről. A miskolci „népítélet" antiszemita lincseléssé fajulása már több kárt okozott a kommunista vezetésnek, mint hasznot. A többször idézett augusztus 2-i központi vezetőségi ülésen már hallatszottak olyan hangok, amelyek a tömegek fokozottabb kordában tartását, a megmozdulások erőteljesebb rendőri felügyeletét szorgalmazták. „Ne a tömeg bíráskodjon — mondotta az egyik felszólaló —, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Ha a hatóság szigorral hajtja végre a rendelkezéseket, akkor le tudjuk vezetni az elégedetlenséget. ...Ha nem elég erélyes a hatóság, egész biztos kilengések lesznek." 1946 augusztusától egyre kevesebb szó esett az antiszemitizmusról, de a „nép" „valódi" érdekeit kifejező „népítéletekről" is. Külön és együttes emlegetésük is kényelmetlenné vált, más-más ok miatt. A tömegakciók az MKP számára jelenthettek volna veszélyt, mindenekelőtt az óhatatlanul felszínre kerülő antiszemita megnyilvánulások révén. Az antiszemitizmusnak a népmozgalmaktól elkülönített vizsgálata pedig óhatatlanul az MKP vezetőinek származására terelte volna a figyelmet. S ez volt az, amit a kommunista vezetők leginkább el akartak kerülni. Emellett a teljhatalom közelébe került kommunista párt egyre kevésbé szorult rá az ellenőrizhetetlen, éppen ezért veszélyes tömegakciókra. Sokkal hatásosabbnak bizonyultak számára a kulisszák mögött folyó alkudozások, a pártok belülről történő bomlasztása, esetenként egymásnak ugratása, a konstruált perek, a törvényességet sértő machinációk.