Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 301 akadályozta, hogy a tárgyalást elhalasszák, illetve hogy a vádiratot átírják. „A tervem az volt — írja Domokos —, hogy a referátum után a vádiratot visszavonom, pesti ügyésszel újat készíttetek, az ügyet más bírónak adom át, mert Nagy Károly iránt, aki egyébként Pártunk tagja, túlzott bizalommal nem vagyok. Ez két hét halasztást jelentett volna. ...Ries ebben akaratlanul is megakadályozott, mert közben... nyilatkozata jelent meg, mely szerint a tárgyalást nem halasztja el, csupán a vádiratot javítja ki. Nem desavuálhattam." Végül mégis sikerült célját elérnie. Javaslatára Ries István másik népügyészt nevezett ki, aki „...az igazoláson nem ment ugyan simán át, de a rendkívül silány népügyészi anyagból ez látszott a legjobb választásnak". Domokos vele módosíttatta a vádiratot. Jelentésében sajnálkozva jegyzi meg: túlzott eredmény nem várható, mert csak későn volt módja az ügy menetébe beavatkozni. Az elsőfokú tárgyaláson a pogrom „értelmi szerzőit" — Tóth Zsigmondot, Takács Gergelyt és Nagy Jánost — halálra ítélték, míg a tényleges gyilkosok és lincselők közül négyen életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Összesen 262 év büntetést róttak ki. A ítélet a halálbüntetést az államrend esetleges megdöntéséhez vezető szándék miatt mondta ki. A kacifántos indoklásból íme néhány jellemző idézet: „És hogy azután valamely cselekmény vagy szervezkedés valóban alkalmas is a cél elérésére, vagyis az államrend tényleges megdöntésére, nem aszerint ítélhető meg a törvény alkalmazhatóságának szempontjából, hogy önmagához milyen eredményt ér el, vagy érhetett volna el, hanem úgy, hogy magában a cselekményben, vagy szervezkedésben felismerhető-e vagy sem ama belső tartalom, ama célzat, amely minden demokratikus államrenddel már a dolog természeténél fogva ellentétben áll, azzal való együttműködésre képtelen és érvényesülési lehetősége csak a demokrácia halálával nyílna meg. Márpedig a fasiszta cselekmények és szervezkedések ilyen természetűek, következésképp a demokrácia elpusztítására törekszenek, s így egyben alkalmasak is annak megdöntésére. (...) Lehetséges, hogy az ítéletnek egyes részeit — különösen a minősítések tekintetében — nem fedik a szigorú jog szabályai olyan mértékben, mint ahogyan az a rendes szakbíróságok előtt történni szokott. A most ítélkező bíróságok azonban nem szakbíróság, hanem 4:1 arányban laikusokból álló politikai bíróság. S az ilyen bíróságok éppen annyira fontos feladata a politikai szempontoknak figyelembe vétele, mint az irányadó jogszabályoknak az alkalmazása. (...) A budapesti tábla területén ez az első ötöstanácsi ítélet. Benne a demokrácia ökle sújt le azokra, akik tébolyult eszméktől űzve, gaz lélekkel támadtak a fizikai és szellemi dolgozók boldogulását célzó és biztosító népi köztársasági rend ellen. így kell eljárni mindaddig, míg ebben az országban fasiszta szellemű, országrontó, hitvány emberek ki nem pusztulnak. Ez így lesz, mert a demokrácia és annak népi bírósága elég erősek ahhoz, hogy a dolgozó nép érdekét szolgáló akaratukat érvényre juttassák."32 A bírósági eljárás körüli machinációkat egy kisgazdapárti képviselő tette szóvá a nemzetgyűlésen.3 3 A bírói függetlenség megsértését látta abban, hogy a kommunista legfőbb ügyész miniszteri jóváhagyással átírattatta a vádiratot. Támadta a népbíróság intézményét is, mondván, hogy a kunmadarasiak elégedetlenségét éppen a népbíróság Nagy János elleni súlyos elmarasztaló ítélete váltotta ki. Ries István és a közbekiabáló munkáspárti képviselők szerint a pártok képviselőiből és a hivatásos
