Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 295 ben bő termésű rizsföldekből. A község határában német katonai repülőtér épült, amely sok földnélküli kunmadarasinak adott munkaalkalmat. Az 1944 nyarán elhurcolt zsidók javai a front átvonulása nyomán váltak végképp a német, majd az orosz katonák, illetve a helyi lakosság prédájává. Kunmadaras nyolc-kilenc ezer főnyi lakosságából a deportálás megkezdése előtt nyolcszáz volt zsidó. A deportálásból alig százan tértek vissza. Megmenekülésüket annak köszönhették, hogy nem Auschwitzba, a gázkamrákba, hanem Bécs környéki táborokba kerültek. „A visszatértek — olvashatjuk egy korabeli jelentésben — természetesen kifosztott lakásokat, üzleteket stb. találtak visszatértükkor. Régi foglalkozásukat iparkodtak folytatni. ...A lakosság az elmúlt években aránylagos társadalmi és felekezeti békében élt."2

2 A hazatért zsidóknak a semmiből kellett új életet kezdeniük. A helyi lakosság nem sietett elrabolt holmijaikat visszaadni. A visszatértek némely esetben hatósági segítséget is kénytelenek voltak igénybe venni lakásuk, ingóságaik visszaszerzése érdekében. Újult erővel láttak munkához, s hamarosan sikerült talpra állniuk. Többen kaptak segélyeket nemzetközi zsidó segélyszervezetektől. A község lakosainak egy része, miután a háborús konjunktúra megszűnt, munkaalkalom nélkül maradt. Különösen nagy volt az elégedetlenség a község szegénynegyedében, ahol cigányok és magyarok éltek szinte nyomorszinten. Főként közülük kerültek ki a pogrom elállatiasodott résztvevői. A községben a nyilasoknak nem volt túl erős befolyásuk. Különösen a fiatalokra hatott a háborús propaganda, amelyet a községben elsősorban tanítójuk — egyben leventeoktatójuk — terjesztett. 1945-ben népbíróság elé kerültek azok, akiket a háborúban való részvétel vagy a háború melletti agitáció miatt felelősség terhelt. Közéjük tartozott Nagy János kunmadarasi tanító, egykori leventeoktató is. Volt-e köze mindennek a pogromhoz? Az MKP, az SZDP és az NPP országos lapjai közvetlen összefüggést feltételeztek a pogrom és a községben eluralkodó népbíróságellenes hangulat között. A pogrom értelmi szerzőit, a felbújtókat a helyi Kisgazdapárt vezetői között keresték, akik politikai akciót szerveztek Nagy János népbírósági ítéletének felülvizsgálása érdekében. A tiltakozó akció közvetlenül megelőzte a pogromot: a baloldal pártjainak vezetőit ez is csábította egy ok-okozati viszony felállítására. Ennek ellentmondott ugyan, hogy a pogrom résztvevői nem voltak azonosak a volt leventeoktató melletti megmozdulás szervezőivel. Elsősorban az MKP és az NPP sajtója követelte, hogy a pogromra állítólag felbújtó kisgazdapártiakat szigorúbban büntessék, mint a „mezítlábas" lincselóket, a tényleges gyilkosokat. Még ma sem lehet tudni pontosan, mi történt valójában Kunmadarason. Bár a sajtó részletesen beszámolt az eseményekről, bár számos újságcikk — interjú, elemzés — készült, a tények feltárását megnehezíti, hogy a korabeli tudósítások, értékelések nemegyszer ellentmondanak egymásnak. A források többsége emellett elnagyolja, vagy elferdíti a kunmadarasi események helyi politikai hátterét. A községben valamennyi koalíciós pártnak volt szervezete. A legerősebb a Parasztpárt (A Szabad Szó szerint 1500 fős taglétszámmal) és a Kisgazdapárt volt, de sokan választották az MKP-t is. A Szociáldemokrata Pártnak főleg az iparosok, a kiskereskedők voltak a tagjai. Kunmadaras zsidó lakosságából néhányan ez utóbbi