Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
komáromi norma 271 A következőkben áttekintjük, hogy az egyes vármegyék, városok hivatalos és társadalmi szervezetei a megküldött javaslatokra hogyan reagáltak. Számos vármegye: Heves, Baranya, Tblna, Borsod, Gömör és Kishont törvényhatósági bizottsága, valamint Székesfehérvár város vezetősége minden fenntartás nélkül elfogadta a komáromi normában javasoltakat.5 8 Hajdú vármegye szintén a tervezett végrehajtás mellett tört lándzsát, mivel a megye „egyes részein igen nagy számban vannak mezőgazdasági munkások és szegődményesek, akik különösen a Tiszántúl az utóbbi években ért súlyos elemi csapások következtében nyomasztó helyzetben vannak".5 9 Abaúj-Torna vármegye a cukorfogyasztás emelésének fontosságát kiemelve támogatásáról biztosította a komáromiak kezdeményezését és a mezőgazdasági munkavállalók bérkiegyenlítő alap létrehozásának jelentőségére mutatott rá. „Nem győzzük hangsúlyozni — írta a vármegye vezetősége — e felvetett probléma mielőbbi gyökeres megoldásának szükségességét és ezzel egy nyomorgó, testileg, lelkileg pusztuló magyar társadalmi rétegnek a megmentését."6 0 A vitában résztvevő vármegyék közül Szabolcs vármegye Gazdasági Egyesülete tájékoztatójában elmondotta, hogy a megye tertületén a komáromi normában javasolt természetbeni járandóság többletet a többgyermekes mezőgazdasági dolgozók családi pótlék formájában megkapják.6 1 Hasonló szellemben nyilatkozott Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye törvényhatósági bizottsága is rámutatva arra, hogy a komáromi normában javasolt természetbeni járandóságot a megye mezőgazdasági munkavállalói megkapják, sőt egyes gazdaságokban még ennél magasabb bért is fizetnek. A vármegye véleménye szerint a nagycsaládú agrármunkások anyagi támogatását a családi pótléknak az egész ország területén történő egységes bevezetésével kell megvalósítani. Ez azzal az előnnyel járna — írták —, hogy az agrárproletariátus iparcikkek vásárlása és fogyasztása növekedne. Ezért kívánatosnak tartották, hogy a családi pótlék terhéból ne csak a földbirtokosok, hanem az ipar és a kereskedelem is kivegye a részét, sőt „az egykés családok súlyos adókkal való megrovását" is javasolták.62 A magyar agrárproletariátus szociális helyzetéről indított országos vitában voltak olyan közigazgatási hatóságok, amelyek különböző okokra hivatkozva elutasították vagy felemás álláspontra helyezkedtek a komáromi javaslattal kapcsolatban. Nógrád és Hont vármegye — bár a cukorakció szükségességét elismerte — elutasította a mezőgazdasági munkavállalók családi pótlékban részesüljenek. „Figyelembe véve — szólt a határozat — a vármegye túlnyomó részének mostoha talajviszonyait, szélsőséges éghajlatát, az egyenetlen csapadék megoszlását, amely körülmények azt eredményezik, hogy csak a legritkább esetben számíthassunk 6 q átlag termésre, tovább a már majdnem elviselhetetlen sokoldalú adókat és közterheket, emiatt elfogadhatatlan a komáromiak javaslata". Ugyanekkor azt is megállapították, hogy a vármegye „birtokosai részére olyan súlyos megterhelést jelentene (családi pótlék fizetése), amelyet talán csak akkor lennének képesek elviselni, ha az adózás terén történne megfelelő leszállítás".6 3 Zala vármegye törvényhatósági bizottsága helyeselte és elfogadta ugyan a komáromi normát, de „a viszonyok különfélesége miatt nem tartja kivihetőnek a kérdés egyöntetű, az ország egész területére kiterjedő egységes" rendezést. Véleményük szerint, mivel az agrártermelés rentabilitása állandóan változik, ezért a javasolt szociális intézkedéseket csak a mezőgazdaság megtermelése nélkül lehet megvalósítani.6 4