Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
244 szabó a. ferenc vatív Zselénszky gróftól, sőt olyan kijelentést tett, hogy elfogadja a birtok-kicserélés eszméjét, ha az szűkebb körben valósul meg. Új könyvében Beksics mindazonáltal kevesellte ezeket az engedményeket: „Ezt az alapot még ma, előre láthatólag csak egyelőre szűkebbnek kontemplálják úgy a kormány, mint a hivatott vezértényezők. Szűkebbnek, mint a jelen sorok írójának munkája azt megszabta."4 2 Bizodalmát Tisza Istvánba fektette: „gr. Tisza Istvánnál már szélesebb nemzeti alappá kezd kibontakozni."4 3 Néhány év múlva, a kormányzati válság idején már sokkal világosabban lehetett látni az erővonalakat az agrárkérdés megoldása körül. A 20. század első éveiben csúcspontra jutott a kivándorlási láz az országban, s már színmagyar területeket is érintett. A nagybirtokos arisztokrácia egy része is felismerte, hogy tenni kell valamit a kérdésben, mert a kivándorlás következtében csökken a munkakínálat, emelkednek a napszámbérek. Ezért az OMGE arra az álláspontra helyezkedett, hogy fokozni kell a telepítési akciót, mindenekelőtt az Amerikába települtek visszatelepítése céljából. Ez a megoldás azért lett volna kedvező számukra, mert az amerikás magyarok tőkével rendelkeztek, s részvételük esetén elhárult volna a telepítés konzervatív értelmezése elől az egyik legsúlyosabb akadály, a települni szándékozók fizetésképtelensége. Ibvábbra is ellenállást tanúsítottak azonban az állam szerepének növelését követelőkkel szemben. Károlyi szóhasználatában az „állami omnipotencia" bármely formája „socialistikus túlzásnak" minősül: „Hazánknak44 a demokratiát meg kell védenie a plutokratismus kinövekedéseivel, egészségtelen túlzásaival (szemben), melyeket a korlátnélküli szabadság hoz. De meg kell védeni a demokratiát a socialisticus túlzás ellen is, mely a szabadságnélküliségre, az állami omnipotentia s az államsocialismushoz vezet."45 Az állam szerepnövekedésével szemben tanúsított makacs ellenállás kétségessé tette, hogy valóban elfogadják-e ezek a körök a telepítés eszméje, és annak Beksics által javasolt speciális formáját, a birtokkicserélést. Az 1900-as év januárjában került sor a telepítési ankét megrendezésére. Szükségessé tette az eszmecsere megrendezését az 1894. évi törvényjavaslat után keletkezett telepesközségek válságos helyzete, és a megváltozott politikai helyzet, s nem utolsósorban Beksics irodalmi tevékenysége.46 Az ankét felszólalásai jól tükrözik a korabeli uralkodóosztály különböző csoportjainak az álláspontját a kérdésről. A tanácskozás elnöki tisztét Darányi Ignác földművelési miniszter látta el. Elnöki megnyitójában kifejtette, hogy a tanácskozás megrendezésével a törvényhozás előtt tett ígéretét váltja be. Tájékoztatta hallgatóságát az elmúlt év telepítési eredményeiről. Eszerint 1899-ben 4945 kat. holdon telepítettek 234 telepes-családot. Az akció 1 millió 713 494 koronába került. Megállapította, hogy „nagy számmal vannak ezen kívül is jelentkezők, amiből az látszik, hogy már a jobbmódú földművelő nép is kezd a településre gondolni."4 7 Bár a telepítés iránt mutatkozó töretlen érdeklődésről számolt be, leszögezte, hogy a telepítésnél gyorsabb eredményeket mutathat fel a parcellázás. „Csak azok a törvények helyesek és érik el céljukat, amelyek nemcsak szükségleteknek felebek meg, hanem megfelelnek a nép gondolkozásának és a nép érzelmeinek is" - fejtette ki, hozzátéve, hogy a külföldi példák is erre mutatnak. Az ankéton a telepítés szükségességéről és továbbfolytatásáról nagyon különböző vélemények hangzottak el. Beksics reményei javaslatainak elfogadásával kap-
