Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
242 szabó a. ferenc kult ez mindig így, hanem azért, mert a „nagy feladatokat mindig létérdekünk rótta ránk."3 6 Ausztria bomladozik, előtérbe kell tehát lépni a Birodalmon belül a magyarságnak De erre a nagy feladatra csak akkor lehet alkalmas, ha előbb konszolidálja helyzetét otthon, Magyarországon. Megismétli az asszimilációs iskolapolitika csődjére vonatkozó nézeteit: kétélű, elégtelen fegyver, hiszen a kultúra inkább kifejleszti a nemzetiségi öntudatot, mintsem kedvezne a magyarosodásnak. Miközben az Alföld iskolahiányban szenved, Erdélyben a román vidékeken üresek az iskolák Az asszimilációs politika terén pozitívumot csak a telepítési politika hozott - mutat rá. A nemzeti létalap válságát fokozza a középosztály válsága, állapítja meg, s ezzel lassan összeáll az a nemzeti radikális eszmerendszer Beksics Gusztávnál, amelyből a későbbi, 20. századi mozgalom annyit merített. A középosztály kérdésének kiemelésére bizonyára azért is szüksége volt, hogy könnyebben meg tudja nyerni Rákosi Jenőéket, akik tulajdonképpen felvállalták a dzsentri eredetű hivatalnoki réteg érdekeinek képviseletét. Hangos publicisztikájukban ennek a társadalmi rétegnek a türelmetlensége, hatalomvágya fogalmazódott meg. Beksics magyarázata a középosztály megerősítésére vonatkozóan a következő: a középosztály hiánya vagy gyengesége miatt a társadalmi ellentétek végletes formákat öltenek. Jól fejezi ki a réteg ambícióit követelése arra vonatkozólag, hogy a középosztályt „nem hivatalnokilag, hanem gazdaságilag" kell restaurálni. Jellemző minden társadalmi osztály felé megértést mutató törekvésére, az arisztokrácia és a parasztság sajátos együtt említése: „Az arisztokrácián kívül még csak egyetlen aránylag független és egészséges társadalmi elemünk van: parasztságunk."37 A könyvben sok a demográfiai fejtegetés. Helyes megállapítások, jó megfigyelések váltakoznak ezek során, lapos közhelyekkel. Észleli a dunántúli születéskorlátozást, de nem jut el addig, hogy felismerje mögötte a „parcellával rendelkező" kisbirtokos parasztság egykézésének bonyolult eredőit. Megvizsgálja a vallási tényező szerepét a népesedésben. Úgy találja, hogy a jellegzetesen nemzetiségi vallások követői között alacsony a népesedés (a görögkeleti románoknál és az evangélikus szlávoknál). Az nem nagyon zavarja, hogy a görögkeleti rutének ugyancsak szaporák, s evangélikus bőven akad a magyarok és a szászok között is. Nem meggyőző az a megállapítása sem, hogy nemzetiségek nélkül — úgymond — a magyarság megelőzné az összes európai államokat. Sokkal eredetibbek azok a kísérletei, amelyekkel a születési adatok és a korlátozott forgalmú és kincstári birtokok megyei összefüggéseit keresi, megállapítva, hogy „...a mi derék agráriusaink, akik megfoghatatlan okokból védekeznek a nagybirtok érdekei miatt is feltétlenül szükségessé vált parcellázás ellen, nem akarják egyáltalán hinni, hogy bizonyos körülmények és viszonyok között a mezőgazdaság és a földbirtok felosztása a legelső rangú tényező a népszaporodás előmozdításában vagy gátlásában".38 Igyekszik az arisztokrácia -ellenség vádját elekerülni, ismervén a mögöttük álló politikai erő súlyát, amikor kiemeli , hogy nem akar harcot a hitbizományok ellen, mert fenntartásuk mellett is elképzelhető megoldás a földbirtokviszonyok megváltoztatása. Mindazonáltal megjegyzi, hogy a nagybirtok helyenként olyan méreteket ölt, hogy akkor is problémát okozna, ha Magyarországot tisztán magyar faj lakná.3 9 Hasztalanul törekedett a társadalmi-politikai ellentétek tagadására és elsimítására, javaslatai felkorbácsolták az indulatokat. ,A latifundiumok és a hitbizományok urai felháborítónak és nevetsé-
