Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
230 szabó a. ferenc Még szemlélesesebb képet kapunk a lakosság és a nemzetiség számának alakulásáról, ha ugyanezeket az adatokat százalékosan csoportosítjuk. 2. táblázat6 Magyarország népességének anyanyelvi megoszlása 1869-1910-ig Horvát-Szlavonország nélkül. (1869:100) Év 1869" 1880°° 1890°° 1900°°° 1910 öasztaknsság 100 104 115 127 138 Magyar 100 104 119 140 161 Német 100 103 109 110 105 Szlovák 100 102 104 110 107 Kárpátukrán 100 75 81 90 99 Román 100 97 105 113 119 Horvát 100 135 145 93 94 Szerb 100 135 145 164 173 EgyöT" 100 116 149 180 ° Magyar határőrvidék nélkül. Keleti Károly számítása. 0 0 Polgári népesség. 00, > 1900-tól összes népesség. 000 0 1 8 80-tól A számok a dualizmus 41 éve alatt bekövetkezettt nemzetiségi változások legfontosabb irányait mutatják. Miközben az ország lakossága 13 219 350 főről 18 264 533 főre, azaz 38%-al, tehát több, mint 5 millióval nőtt, a magyar népesség növekménye 61%, 3 781 089 fő volt. Tehát 40 évi népességnövekedés közel 4/5-e a magyarság gyarapodását szolgálta. Meghökkentő adatok ezek egy olyan viszonylag rövid időszakról, amikor a népesedési folyamatokra az államnak nem volt, nem lehetett döntő hatása. E számok ismeretében — alaposabb vizsgálódás nélkül — érthetetlennek látszik egyes korabeli magyar politikai körök aggodalma a magyar etnikum fejlődésével kapcsolatban. Mi történt, ha nem a magyar nyelv, kultúra diadalmas előrehaladása ezekben az évtizedekben? Mindez kétségtelen, mégis látnunk kell, hogy a nemzetiségi népesedés fő tendenciája, a magyarosodás mellett egyéb népesedési tényezők is hatottak. Illetve voltak olyan területek, ahol nem mutatkozott lényeges demográfiai változás. Témánk szempontjából talán a legfontosabb, hogy a magyarság ugrásszerű létszámnövekedése ellenére nem változott meg számottevően a különböző nemzetiségek települési területe. A magyar lakosság növekedése elsősorban a városokban és az ország, már korábban is döntően magyarlakta területein ment végbe. Sűrűbb, koncentráltabb lett az országban a magyar elem elhelyezkedése, de nem voltak területi nyereségei, sőt néhány vidéken a magyar nyelvűek kismértékű viszszaszorulása is tapasztalható volt. A nemzetiségi viszonyok alakulására ugyanis a kapitalizmus korától kezdődően a homogenizálódás nyomja rá a bélyegét. Azokon a területeken, ahol az egyik nemzetiségnek döntően magasabb a számaránya, a kisebbségben levők aránya csökkenésnek indul. Ez a természetes, spontán asszimiláció következtében alakul így. Adott területen élő kisebbségek népmozgalma csaknem szükségszerűen veszteségesen alakul, ha nincs az érdekében támogató, segítő beavatkozás a nemzetiségi folyamatokba. A központi területek túlnyomóan magyar többségű területe még magyarabbá vált, viszont néhány nemzetiségi többségű, falusias településterületen a nemzetiségek
