Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 19 uradalmi tisztek által felvett másik összeírásban szerepel még rajtuk kívül egy Wolf nevű betegápoló - szintén hitközségi alkalmazott.) Az óbudai zsidók közül ekkor még jó néhányan előző, morvaországi anyaközségüknek, illetve földesuruknak is adóztak, méghozzá tetemes összegekkel. Jeremias Kopl például 250 forintot, Ábrahám Israel 200, David Boscowitz 150, Sekl Holitscher 80, fia — Lebl Sekl — 50, Wolf Abeles 70, Samson Salamon és Baruch Abeles 50-50 forintot fizetett évente Nikolsburgba. Ez a névsor mindenesetre magában foglalja az óbudai zsidók legvagyonosabb csoportját, amelybe a fentieken kívül feltehetően még jó néhányan beletartoztak az összeírásban az első húsz helyen szereplő családfők közül. Az 1767 szeptemberi összeírás mindenképpen azt mutatja, hogy akkorra már szinte végletessé váltak az óbudai zsidók közt természetesen kezdettől fogva meglévő vagyoni különbségek. Ha a fent felsorolt nyolc kereskedő óbudai fizetési kötelezettségein felül évi 900 forintot tudott Morvaországba fizetni, nemcsak jómódúnak, hanem határozottan gazdagnak kellett lenniök. Ugyanakkor az óbudai zsidók zöme éppen csak hogy meg tudott élni vagy egyenesen nyomorgott, miként erre sok forrás utal közvetve vagy közvetlenül. Ez a vagyoni differenciálódás tovább erősödött a 18. század utolsó harmadában, amikor már az örökölt családi vagyonnak is nagy szerep jutott a boldogulásban. Az 1767 szeptemberében készült zsámbéki zsidóösszeírás a 42 megnevezett zsidó közül csak a kézművesek és a hitközségi alkalmazottak foglalkozását tüntette fel. Zsámbékon ekkor 2 szűcsöt, 1 szabót, 1 üvegest, 1 könyvkötőt írtak össze. Volt ezen kívül 1 pálinkafőző (a zsidók pálinkafőzője), 1 rabbi, 1 sakter, 1 bíró, 1 kisbíró (templomszolga) és 1 betegápoló. Bizonyára tanító is működött a helységben, de talán nem a hitközség alkalmazásában, hanem egyes családokban. Minthogy az összeírás senkinél sem jelölt kereskedést, a többi 31, csak név szerint felsorolt lakos között kellett lenniök a kereskedőknek és az esetleges más foglalkozásúaknak is. Foglalkozási megoszlás, anyagi helyzet 1770-ben Óbudán Az 1770. júniusában Friebeisz Antal alszolgabíró által összeállított conscriptio valamennyi 18. századi összeírás közül a leginkább adatgazdag és megbízható.Az óbudai zsidó hitközség három vezetője, Abraham Israel, Jeremias Koppel és David Boscowitz, valamint Lazar Bachrach írnok sajátkezű aláírásával és a község pecsétjével igazolta, hogy az összeírásba mindent híven belefoglaltak. S valóban, az 1770-es összeírás csaknem kétszer annyi családfő nevét tünteti fel, mint az 1767-es, a lélekszám pedig csaknem két és félszerese volt az 1767-es lélekösszeírásban kimutatottnak. De a legértékesebb adata ennek a forrásnak, hogy a foglalkozás megjelölésén kívül feltünteti a hozzávetőleges évi jövedelmet is, s így a többi összeírásnál lényegesen többet nyújt a társadalmi rétegződés vizsgálatához. 1770-ben az Óbudán megnevezett 208 családfő közül 100 foglalkozott kereskedéssel. Közülök 35 családfő boltot tartott a helységben, de egy részüknek másból is volt jövedelmük (főként gyapjúkereskedésből). A forgalmazott áruk szerint a zsidó kereskedők a következőképpen oszlottak meg: A 35 boltos közül értékesebb árut (posztót, vásznat, ezüst- és aranyszálat, stb.) tartott és gyapjúval is kereskedett