Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
a közigazgatás átalakítása 1945-1950 között 223 előadók feladatai közé tartozott az is, hogy — a megfelelő szintű pártszervekkel egyeztetve — megtervezték a káderek időnkénti rotációját: kit, mikor helyezzenek át más községbe, járásba, küldjenek pártiskolára, vagy kiket „emeljenek ki" magasabb pozícióba, vagy ellenkezőleg, váltsanak le. Mindezek tökéletes rendszerbe szervezése érdekében egy olyan központi hivatal felállítását is tervbe vették, „ahol az összes igazgatási alkalmazott káderügyeit intéznék." 1949 folyamán hozzá is kezdtek a fentebb ismertetett elképzeléseknek megfelelő igazgatási szervezet kiépítéséhez. Kormányrendeletek sora intézkedett az igazgatás területi rendjéről, illetve hívta életre az ipari, a mezőgazdasági, a pénzügyi, a kereskedelmi irányítás új hatóságait. 1950-ben pedig elkezdődött a tanácsi hálózat kiépítése. A tanácstörvény megszavazásakor a proletárdiktatúra parlamentjének képviselői — a két évvel korábbi elhatározásoknak megfelelően — jórészt a már meglévő állapotokat kodifikálták. Ugyanez mondható el az év második felében egymás után megejtett különböző szintű tanácsi választásokról is. Jelentőségük legfeljebb annyi volt, hogy több mint egy évtized elteltével helyi „választásokra" is sor került Magyarországon. A választópolgárok annyit tehettek, hogy az adott posztra jelölt személyre leadták a voksukat, mivel a választásoktól való távolmaradás már rendszerellenes megnyilvánulásnak minősült. A frissiben megválasztott tanácselnökök, illetve tanácstitkárok zömét pedig alig fél-, egy év múlva már a megye, vagy akár az ország más településére delegálta „a párt bizalma". A minden területen központi irányítást kiépítő kommunista „hatalmi racionalitás" új igazgatási rendszert teremtve maradéktalanul felszámolta a korábbi igazgatás önkormányzati elemeit is. JEGYZETEK A tanulmány a „Settlement and Society in Hungary" címen, az 1990. évi madridi nemzetközi történész konferenciára mejelentetett kötetben publikált német nyelvű írás némileg rövidített változata. 1 A Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványai, 1-44. köt. Bp. 1930-1943., Szaniszló József: A közigazgatástudomány kora, 1930-1945. in:A közigazgatástudomány oktatásának és tanszékeinek története az ELTE Jog- és Államtudományi Karán, 1777-1977. között Bp. 1977. II. kötet., Fehér József: A szakszerűség kudarca. Bp. 1983. Diagnózis és terápia. Magyary Zoltán társadalomszervező tevékenysége. I-II. (Szerk.:Andrássy Mária) Bp. 1986. 2 W. Churchill: A második világháború Bp. 1989. II. köt 475--}84., Roosevelt and Churchill. Their secret wartime corespondence. (Ed.by: F.Loewenheim - H. Langley - M. Jonas) New York, 1975. 575-590. 3 i.m. 4 Szokolay Katalin: A népi demokratikus forradalom kibontakozásának néhány sajátos vonása Lengyelországban. in:Tanulmányok a népi demokratikus forradalmakról. (Szerk:Honfi József) Budapest, 1980. 91. ld. még: Borsi Emil: A szocialista forradalom győzelme Bulgáriában, i.m. 17-20. 5 Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet, 1944-1945. Budapest, 1981. 390-391. 6 Megjegyzendő, hogy az Ideiglenes Kormányban valójában nem két kommunista kapott tárcát.(Nagy Imre és Gábor József) Gerő Ernőnek egy 1944. december végi, az akkor még Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyáshoz írt levele szerint, tekintettel Sztálin idézett instrukciójára, Molnár Eriket — akkor még — „pártonkívüliként" jelölik. Az MKP-ba ezidőtájt szintén jelentkező Erdei Ferencet pedig részben a fenti ok miatt, részben a belügyminiszteri tárca nagyfokú koalíciós „érzékenysége" miatt továbbra is a Nemzeti Parasztpártban látják megfelelőbb helyen, i.m. 388.
